2019.08.31. 07:00
A Szünöse Szombathelyen
A Szünöse-major Szombathely közigazgatási területén belül, a város központjától számolva a legtávolabbi lakott hely. Magánterület.
A Szünöse-major főutcája ma
Fotó: Orbán Róbert
Szünöse az elmúlt háromszáz évben – a szocializmus éveit nem számolva – mindig magánterület volt. A település már az 1700-as években uradalmi majorként működött. Az ott élők hajdan nem gazdák, nem tulajdonosok voltak, hanem béresek, cselédek – azaz mezőgazdasági munkások. A ház, amelyben ők laktak, az uraságé volt. A földesúré volt a „kiskastélynak” nevezett épületet is, amelyik pedig a gazdatiszt otthonaként szolgált.
Hányan éltek Szünösében? Kevés az adat. Az 1800-as években általában 15-20, olykor 30 embert említenek az összeírások, a XX. században ennél kicsit többet, általában ötvenet-hatvanat. Sőt 1950 után volt egy rövid időszak, amikor a majorban élők száma a százat is elérte. Ekkor egy ideig iskola is működött itt.
Napjainkban Szünöse már nem nevezhető mezőgazdasági majornak. Azt, hogy akkor igazából micsoda, nem nagyon lehet egyetlen szóval meghatározni. Nincs közkeletű definíció. Akit nem riasztanak a hivatalos kifejezések, mondja azt, hogy „külterületi lakott hely”.
A besorolás korábban sem volt egyszerű. Az 1700-as években a Sklerlecz család volt itt a legnagyobb tulajdonos. 1831-ben pedig mint „közbirtokosságú pusztát” jelölték meg a területet. Akkor hét, valahol távolabb lakó famíliának volt itt tulajdona. Így például az Ernuszt, az Eölbey és a Hettyey családoknak. A major nagyobbik része a herényi Gothard Istváné volt, valamennyi épület (kúria, cselédház, istállók, juhakol) az ő területén állt. Már ebben az időszakban voltak törekvések a közigazgatás észszerűsítésére. Ez a legtöbbször falvak egyesítését, ritkábban szétválasztását jelentette.
Az intézkedések érintették a rendezetlen hátterű településeket, így Szünösét is. 1850 körül a majort nem a közeli Séhez csatolták, hanem a távolabbi Herényhez. Az ok egyértelműen az, hogy Gothard István, a szünösei földek tulajdonosa Herényben élt.
Ha megnézzük a térképet, akkor most is jól érzékelhető, hogy a major környéke olyan különálló terület, amit csak egy keskeny „korridor” köt össze Herénnyel. Közvetve Gotthardnak köszönhető az, hogy amikor 1950-ben Herényt Szombathellyel egyesítették, Szünöse is a város részévé vált.
A Gothard család nagyjából egy évszázadig volt a major fő birtokosa. A területet a XX. század elején Széll Ödönnek adták el, később a Németh és a Vincze családok lettek a tulajdonosok. Az uradalmi majorból negyvenöt után téeszmajor lett. Időközben a lakosság is többször cserélődött.
Eddig csak az utolsó két-háromszáz évről volt szó, de tudunk-e valamit a régmúltról?
Szünöse 1950-ben Szombathelyhez „csatlakozott”, de az indulás idején még más vidékhez kötődött. Az első ismert forrás, amely említi, 1288-ból való. 750 évvel ezelőtt Szünöse még Szent Vid várához tartozó birtok volt. Területe akkor jóval nagyobb volt, mint a későbbi major közvetlen környéke.
Északon egészen Kőszeg-hegyaljáig nyúlt, Rohonccal is határos volt. Az oklevél délen Gencset, Herényt, Sét, Ondódot és Dozmatot nevezi meg – mint szomszédos településeket. A kezdeti időszakban az, hogy Szünöse, még három dolgot jelentett. Elsősorban egy Szünösének nevezett patakot, amelyik Bozsok határában ered és Sénél, a „Sütfejnek” nevezett helyen csatlakozik az Arany-patakhoz, másodsorban egy földterületet, harmadsorban pedig egy települést. Szünöse a középkorban még falu volt, hogy mikor vált majorrá, pusztává, nem tudjuk pontosan, talán az 1700-as évek elején.
A „Sütfej” nem elírás, így szerepel a térképen is, bár vannak, kik Sültfejnek mondják. Ritka kifejezés, de nem csak itt fordul elő. Vas megyében például Vönöckön és Répcelakon is találkozhatunk ezzel a földrajzi névvel. Mindenhol valamilyen vízfolyáshoz kapcsolódik. A „süt” (sült) szó talán a patakot jelentő séd szónak az egyik változata.
A település nevének a sok évszázados múlt ellenére nincs egységes írásmódja. A régebbi források általában Szünöseként említik, de már a XIX. század végén felbukkan a Szinese elnevezés is.