Cziczerék és a cicerkert

Ez utóbbinak – a névmagyarázatnak – több változata is van, de alapjában véve mindegyik arról szól, hogy a szombathelyi temető bővítéséhez egy Cziczer nevű család adományozott földet (kertet).

Ahogy nőtt a város lélekszáma, valóban újabb és újabb földterületet kellett igénybe venni a temetőhöz, Cziczerék pedig a közelben laktak. Így első hallásra hihetőnek tűnik a történet – ennek ellenére nincsen semmi alapja. A sírkertet három oldalról a domonkos rend tulajdonában lévő területek határolták, a bővítések során csak tőlük lehetett területet szerezni. Így is történt. Az, hogy miként „növekedett” a temető az elmúlt kétszáz évben, a nyilvántartásokban jól nyomon követhető.

Mindezekkel együtt a cicerkert elnevezés mégis elgondolkodtató. Nézzük előbb a családot!

Idősebb Cziczer József valamikor 1840 körül költözött Zanatról Szentmártonba. Hogy pontosan hol lakott, a térképek segítségével könnyen meghatározható. Lakóháza az utca északi oldalán állt, nagyjából a mai Szent Márton utca 62. számú épület helyén. A házhoz hosszan hátranyúló telek tartozott, amely majdnem a mai Széll Kálmán utca vonaláig tartott. A telket egy gazdasági épület választotta ketté, az első rész volt az udvar, a hátsó a kert.

A régi falu napjainkra szinte eltűnt. A 19. század lakóházai közül csak egy fél épület maradt meg. Az utcáról az sem látható, „eldugták” egy belső udvarban.

Az akkori viszonyokat ma már nem könnyű elképzelni. Szentmárton a 19. század közepén még földszintes házakból álló falu volt.

Még nem létezett a Király utca sem, a későbbi vasútvonal felé elnyúló területeket szántók foglalták el. Ha eljátszunk a gondolattal, hogy hol lehetett annak idején a Cziczer család kertje, nem nagy feladat megjelölni. A területet – ahol egykor a Cziczerék kertje húzódott – ma a Kisfaludy utca vágja ketté, a kert az 55. és 62. számú házak helyén volt.

Cziczer József jobbágyként érkezett Szentmártonba, de jól érzékelhetően a tehetős és törekvő emberek közé tartozott. Leszármazottai ma is élnek. Itt meg kell jegyeznünk, hogy most a Szentmártonban megtelepedett Cziczerekről volt szó, de a városban és környékén – például Szőlősben – több ilyen nevű család is élt. Vannak közöttük olyanok is, akik később a nevüket magyarosították. Érdekes továbbá, hogy Zanaton ugyancsak használják a cicerkert elnevezést a helyi temetőre.

A Vas megye földrajzi nevei című helynévgyűjtemény adatközlője szerint azért, mert volt olyan időszak, amikor egy Cziczer nevű dolgozott halottkémként a községben. Nyilvánvaló, hogy ez is kicsit erőltetett névmagyarázat.

De akkor vajon mi állhat a háttérben? A temetőre, sírkertre az évszázadok során nagyon sokféle elnevezést használtak. Közéjük tartozott a latinból magyarosított cimitériumkert is, aminek számos további változata volt, például a cinterem, cinteremkert, cintórium, cömötériumkert. Valószínűleg a cicerkert kifejezés is ez utóbbiak közé sorolható.

Tehát a cicerkert egyszerűen temetőt jelent. A helyi névmagyarázatban szerepe volt annak, hogy itt a régmúltból megmaradt, de elhomályosult kifejezés egyszer csak élő, forgalomban lévő családnévvel találkozott. A Cziczer család neve kapaszkodót jelentett egy földrajzi köznév értelmezéséhez. Hiszen az ember már csak olyan, hogy amit nem ért, szeretné megérteni, keresi az elfogadható magyarázatot. És rendszerint meg is találja.

Mindehhez a szombathelyi régi temetőhöz több olyan szólás is kapcsolódik, amelyet a máshol élők nem biztos, hogy azonnal megértenek. Ha azt halljuk, hogy valakit kivittek a cicerkertbe, az egyszerűen azt jelenti, hogy az illető meghalt.

A cicerkert elnevezés olyan sajátosság, amelyben egy kicsit – cseppben a tenger – a város múltja is benne van. Használjuk és legyünk büszkék rá!