A csepregi származású tanárnő, aki a világ egyik legjobb iskolájában tanít

A szombathelyi főiskolán számítástechnika, olasz és mozgókép-pedagógia szakos volt, itt ismerte meg az eszperantót, amit Kováts Katalinnál kezdett tanulni, és beleszeretett. Később Lengyelországban, a poznani egyetemen diplomázott eszperantológia és interlingvisztika szakon pedagógiai specializációval. Aztán elvégezte a francia, mint idegen nyelv képzést a neuchâteli egyetemen.

– Svájcba az eszperantó révén kerültem ki, mikor is egy ottani eszperantista kulturális centrumban dolgoztam nyaranta egy-egy hónapot – meséli Molnár Mónika. – Ezalatt több ottani eszperantistával is megismerkedtem, többek között a városi könyvtárban dolgozó Claude Gacond-nal, aki később kihívott három hónapra, hogy kamatoztassuk az interlingvisztikai tudásomat.

Dokumentumokat fordítottam eszperantóra kutatók számára. Olyan tudósok kézzel írt levelei fordultak meg a kezeim között, mint például Giuseppe Peano, az olasz matematikus, aki a matematikán kívül nyelvekkel is foglalkozott.

Mikor kiderült Mónikáról, hogy tanári végzettsége is van, megkérdezték tőle, hogy lenne-e kedve iskolában eszperantót tanítani. Az Ecole de La Grande Ourse-ban annyira megszerették, hogy munkaszerződést ajánlottak neki. Kezdetben csak eszperantót tanított, aztán barkácsolást és képzőművészeti foglalkozásokat is tartott, eleinte ezeket is eszperantóul. Ma már ott tart, hogy ő a nagyobb gyerekek 12–16 évesek felelős tanára, s egyben az iskola egyik vezetője is. Matematikát, tudományos tárgyakat is tanít, de ezeket már franciául, mert időközben ezt a nyelvet is jól megtanulta.

– Szerintem a miénk a világ egyik legjobb iskolája. A Freinet-pedagógiát követi, amely projekt alapú tanítást is jelent, és nem tantárgyanként szétdarabolt tudásátadást. Ezzel a szemlélettel próbáljuk a gyerekeket a való életre felkészíteni. Nem diktáljuk nekik hogy mit, miként csináljanak, hanem arra bátorítjuk őket, hogy próbálkozzanak, és ne adják fel, ha elsőre nem sikerül. Ha valaki hibázik, az nem szégyen, hanem egy bizonyíték arra, hogy csinált valamit, és segít abban is, hogy mit kellene legközelebb másként csinálni… Fő elveink a tolerancia, tisztelet, párbeszéd, együttműködés.

Mónika nemcsak tartja a művészeti foglalkozásokat, hanem maga is alkot: filmet készít, fotóz, zenei klipeket készít. A zene szeretetét már általános iskolában megtanulta, főként akkori tanárának, Kancsó Zoltánnénak köszönhetően (ő alapította a csepregi vegyes kart). Az eszperantó által ismert meg több zenészt és művészt, köztük Ankie-t és Nanne-t, a Kajto együttes tagjait. Rendszerint az eszperantó világkongresszusokon találkoznak, jó barátok lettek.

– A kérésükre alkottuk meg a „La Universala Arbo” videoklipet. A filmet rögtön az idei kongresszus után forgattuk Finnországban. A benne látható fotók is mind a sajátjaim. Felkerült a YouTube-ra, hozzáférhető bárki számára. A feliratozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy akár nyelvórákon is hasznos anyag lehet. Ez a videoklip az első ilyen volumenű munkám, de az iskolánkban már hosszú évek óta én készítem a tábori fotó-filmeket, és filmezem a gyerekek különböző előadásait.

Emellett Mónika több mint 19 éve dolgozik egy eszperantó újságnál, a Juna Amikónál, ahol saját rovata is van, történeteket ír, főként gyerekeknek és kezdő nyelvtanulóknak. 18 éve, a kezdetektől munkatársa egy eszperantós honlapnak, amit Kováts Katalin alapított, akitől a nyelv szeretetét átvette. Az egykori tanár-diák kapcsolatból egy szép és tartós barátság, aktív együttműködés alakult, amire Mónika nagyon büszke. Nyelvi gyakorlatokkal és fotókkal gazdagítja a honlap anyagát, illetve részt vesz a vizsgáztatásokban. Továbbá cikkei jelentek meg különböző nyelvtanulási módszerekről a saját iskolájában végzett kutatások és kísérletek alapján, több elő-

adást is tartott az eddig elért eredményeikről, a nyelvoktatásban náluk is használt Birkenbihl-metódusról, és a dalok szerepéről a nyelvoktatásban.

Az eszperantó nyelvről Mónika azt mondja, hogy ha rajta múlna, mindenhol ezt tanítanák a gyerekeknek, mint első idegen nyelvet. Nem más idegen nyelvek helyett, hanem azok előtt, mert az eszperantó szerkezeténél fogva a legideálisabb nyelvi előkészítő.

Strasbourg elfogadta, és akkreditálta az eszperantó nyelvvizsgákat a többi nyelv mellett, az eszperantó világszervezetnek körülbelül 140 országban vannak tagjai, rengeteg könyv, folyóirat, dokumentum, dal létezik eszperantóul.

1966-tól Magyarországon hivatalos státusza volt ennek a nyelvnek, az ELTE eszperantó szakát körülbelül kétszáz ember végezte el. Több száz eszperantó anya- vagy apanyelvű gyerek él a világ különböző pontjain. A beszélők számát sokan másfél-kétmillió közé teszik. A nyelv jelentőségét húzza alá a története is, amely eleve magában hordozza a béke üzenetét, és általa egyszerűbb és természetesebb az út más népekhez, más kultúrákhoz.