hétvége

2019.10.12. 20:00

Az erdő féltett kincsei, a trófeák

Vajon mi kerül egy trófeában több millió forintba? Mitől lesz aranyérmes az egyik, és mitől kap rosszabb minősítést a másik? Egy nappali falán függő trófeáról meg lehet mondani utólag is, hogy honnan származik? Az orvvadászok miért hajlandóak kockáztatni akár a börtönt is egy-egy komolyabb agancsért? Összegyűjtöttünk mindent, amit a trófeákról tudni érdemes.

Budai Dávid

Svób László hivatásos vadász és Radics András vadászati ügyintéző trófeabírálat közben Fotók: Szendi Péter

Fotós: © Szendi Péter

A Magyarországon vadászható vadfajok trófeáival kapcsolatos alapvető szabályokat a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996-os törvény, annak végrehajtását pedig egy 2004-es rendelet szabályozza. Fontos tudni, hogy a vad az állam tulajdona, elejtésével kerül a vadászatra jogosult birtokába. A nagyvad trófeája az elejtőt illeti, amelynek teljes jogú törvényes birtokosává csak a jogszabályokban meghatározott trófeabírálatot követően válik.

– A trófeabírálat egy kérelemre induló eljárás és kötelező – mondja Radics András vadászati szakügyintéző. Vagyis az nem megy, hogy fogunk egy valahonnan szerzett agancsot, lebíráltatjuk – ezzel legalizálva a trófeát –, így aztán gond nélkül mehet a szoba falára. A kérelemnek ugyanis tartalmaznia kell, hogy ki, mikor és hol lőtte a vadat, de még azt is, hogy mikor főzték ki a fejet, és hogy milyen nagyvad-azonosítóval jelölték meg a testet. Az, hogy igazat mondunk-e vagy sem, az az adatbázisok összevetésével könnyen ellenőrizhető. Az elhullott vad trófeája, valamint a hullott agancs a vadászatra jogosult tulajdona, még akkor is, ha az a mezőn vagy az erdőben, a földön hever. A trófea elvitele, gyűjtése lopásnak minősül, ezért az tilos, jogszabályba ütköző cselekedet. Az elhullva talált vad trófeájának bemutatása viszont a trófeabírálaton szintén kötelező, a vadászati hatóság arról is hatósági bizonyítványt állít ki a vadászatra jogosult részére.

Svób László hivatásos vadász és Radics András vadászati ügyintéző trófeabírálat közben Fotók: Szendi Péter

A trófeabírálatot az elsőfokú vadászati hatóságok – Vas megyében a kormányhivatal szombathelyi járási hivatal agrárügyi és környezetvédelmi főosztályának földművelésügyi osztálya – végzik. A vadászjeggyel rendelkező hazai vadász által elejtett vad trófeáját az adott vadfaj adott egyedére vonatkozó vadászati idény végét követő 30 napon belül, a vadászati engedéllyel rendelkező külföldi vadász által elejtett vad trófeáját pedig az elejtést követő 30 napon belül kell bemutatni bírálatra – tudjuk meg Dremmel László vadászati és halgazdálkodási szakügyintézőtől. Mint kiderül, nem érdemes kicsúszni a határidőből, amennyiben valaki akárcsak egy napot is késik, már 50 ezer forintos bírságot kap trófeánként.

A bírálati képlet alapján határozzák meg a pontokat, és egyben minősítik is az elejtést, hogy az szakszerű volt-e vagy sem; ha nem volt az, akkor hibapont jár, ilyen például, ha idő előtt lőtték ki az állatot. Itt érdemes megjegyezni, hogy míg a vadásznak egy élő állatról – annak mozgásából, testtartásából, trófeájából – kell megállapítania a korát, addig a bírálónak csak a koponyavarratból, a harántporcból, a fogak állapotából és az agancsból van módja megbecsülnie, indokolt volt-e a kilövés. A kilövés indoka persze nemcsak a kor lehet, hanem az is, hogy a bika selejtes volt-e vagy sem. – Négyéves kortól a középág fölött koronát várunk el, vagyis ha ott villa van, az bizony selejt – mondja a szakértő.

Maga a bírálat egyébként meglepően gyorsan megy, általában mindössze öt-hat percet vesz igénybe, nagyobb, bonyolultabb trófea esetében persze többet. A gyorsaság indokolt, vadászidényben a napi 40-50 trófea bírálata sem ritka. A profi, szakszerű munkához nagyon ott kell lenni fejben, de a mérce mindenkinél ugyanaz – hangsúlyozza Radics András. Elvileg van mód arra, hogy a trófea tulajdonosa vitassa az eredményt, de a gyakorlatban ez egyáltalán nem jellemző. Bírálatkor megmérik a trófea súlyát, megszámolják az agancs ágainak számát és még vagy fél tucat jellemzőt. Az objektív paraméterek mellett a bíráló szubjektív jegyeket is néz, milyen az agancs színe, milyen a gyöngyözöttsége, mennyire fehérek az ágak végei, vagy ahogyan a vadászok mondják, mennyire gyertyás. Minden tulajdonság pontot kap, 210 ponttól aranyérmes a trófea, 230 pont felett pedig már másodfokon az Országos Trófeabíráló Testületnek is be kell mutatni. Amennyiben a trófea a jogszabályban nemzetközi pontok alapján meghatározott éremhatárt eléri, a vadászati hatóság az elejtő nevére szóló oklevelet állít ki, és érmet ad át. A bírálat nincs ingyen, alapesetben 2500, érmes trófea esetében 5000 forint. Mint megtudjuk, sok olyan trófeát hoznak be, amire rá van tekeredve a kerítésdrót, idén már hat olyan bika agancsát bírálták, amelyikkel kerítés végzett. Sokan nem is gondolnák, de a villanypásztor is halálos veszedelmet jelenthet. A fejlődő agancsot vérerekben és idegekben gazdag, bársonyos szőrrel borított bőr, úgynevezett barka borítja, ha ez ér hozzá a villanypásztorhoz, az állat sokkot kap és elpusztul.

A profi, szakszerű munkához nagyon ott kell lenni fejben, de a mérce
mindenkinél ugyanaz – hangsúlyozza Radics András

A bírálat végén a trófea adatai bekerülnek az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatbázisába. Az agancs törzsszámot kap, a bírálatról pedig hatósági bizonyítványt állítanak ki, aminek birtokában tudja igazolni a trófea tulajdonosa annak legális voltát. Ráadásként a vadászjeggyel elejtett állatok trófeáinak a jobb agancstövét meg is fúrják, vagyis évek múlva is igen könnyen be lehet azonosítani egy trófeát. Az adatbázisok összevetésével gyakorlatilag egy adatból kiderül, ha valami nincsen rendben. Az agancs olyan, mint az ujjnyomat, nincs belőle két egyforma.

Az orvvadászatnak két típusa van: az egyik a húsáért öli meg az állatot, a másik a trófeájáért. Az idei vadászidényben az orvvadászok már többmilliós kárt okoztak azzal, hogy trófeákat loptak, legalábbis a vadásztársaságoknak milliós káruk keletkezett, de onnantól kezdve, hogy lelőtték a vadat, magának a trófeának – ami ráadásul értelemszerűen nem kerül a bírálók elé – csupán annyi értéke van, mint a hullott agancsnak, kilónként 2500 forint. Felmerül a kérdés, hogy miért éri meg valakinek akár több év börtönt is kockáztatni mindössze pár tízezer forintért. A válasz: nem éri meg, és szinte biztos, hogy a közelmúltban, a megyében sem ez történt. Sokkal valószínűbb, hogy aki meglőtte az állatot, komoly összeget fizetett az orvvadászat szervezőinek, ami azonban még így is sokkal kevesebb, mint ha azt legálisan egy vadásztársaságnak fizette volna. A trófea nagysága, szépsége, érmes helyezése azt mutatja meg, hogy az adott vadfaj mire volt képes, ám ha a vadat nem mi cserkésztük be, nem mi lőttük, számunkra az a trófea, legyen bármilyen szép is, közömbös. Értéke annak számít igazán, aki a vadat elejtette, akié a vadászat élménye, és így az is ő, aki hajlandó milliókat fizetni egy-egy trófeáért.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!