A huszártiszt és a kékfrankos Vasszilvágyon

Ennek tagjai II. Ferdinánd királytól 1625-ben kaptak címeres levelet, majd 1717-ben uralkodói adományként került a birtokukba Alsószilvágy, és a família ettől fogva a nemesi ­összeírásokban csak Alsószilvágyi Gáll néven szerepelt. Nemesi kúriájukat a 18. században építették fel.

Az épület klasszicista átalakítására a 19. század végén, modernizálására már a Bezerédiek birtoklása idején, a 20. század elején került sor. Bonaparte Napóleon seregei 1809-ben Bécs elfoglalása és a győri csata után a Znaimban megkötött fegyverszüneti megállapodás értelmében a Rába vonaláig megszállták a Dunántúlt.

1809. július 2-a éjszakáján Kőszegen beszállásolt „gallusok” felderítői a Rába irányába, Acsád, Szilvágy és Vát érintésével kémszemlére indultak. Sárvárhoz közeledve találkoztak és bonyolódtak tűzpárbajba a felkelt nemesi gyalogság előőrseivel. Az inszurgensek parancsnokát az összecsapás során foglyul ejtették. A tiszt kiszabadítására indulók Váton túl, egy gazdátlan szekérre fektetve találták meg a súlyosan sebesült Huszty főhadnagyot.

A huszártiszt feje több kardvágás okozta sebből vérzett és a bal kezét csuklóban úgy megvágták, hogy „az csak lógott”. A válságos állapotban lévő férfit Gáll uraság alsószilvágyi kúriájába vitték, és mivel életben maradásában nem nagyon bíztak, haladéktalanul elhívták hozzá Kerkápoly Péter plébánost, hogy még gyónni tudjon. Az esettel kapcsolatos beszámoló kitért a franciák propagandatevékenységére is.

A katonák Acsádon megállva Napóleon „Magyarokhoz” címzett schönbrunni kiáltványát osztogatták, amelyből „a parasztok maguknak valami könnyebbítést remélvén azokat a szilvágyiaknak is megmutatták, ezért másnap robotra egyik faluból sem ment senki”. Arról nem szól a fáma, hogy a „spontán sztrájkért” ki kit vont felelősségre… Az 1809. év néhány hónapig tartó eseményei mélyen rögzültek a magyarok emlékezetében, az emlékek bekerültek a költészetbe, a zenébe, az irodalomba.

A verbunkos zene és a magyar inszurgens figurája ihlette Kodály Zoltán Háry Jánosát, Vas Gereben Nagy idők, nagy emberek című művének több fejezetét. Jókai Mór pedig levéltári kutatásokat is folytatott, hogy az inszurrekció emlékének szentelt Névtelen vár című regénye tökéletesen élethű legyen. Hihetetlenül hangzik, de a „francia megszállás” emléke hétköznapjainkban is él. Elég csak Sopron híres vörösborára, a kékfrankosra gondolunk.