rejtélyes vidék

2019.11.10. 07:00

Szigetek az Őrségben

Ha az úgynevezett történelmi Őrségről beszélünk, akkor rendre azt a 18 falut emlegetjük, amelyeket Nemesnépi Zakál György sorol fel az Őrségről szóló monográfiájában. A mű 1818-ban készült, tehát az akkori viszonyokat tükrözi.

Orbán Róbert

Boronafalu épület a valaha önálló Iklódon

Fotó: Orbán Róbert

De az „Őrségi Districtus” mint a Batthyány-uradalomhoz tartozó birtokigazgatási egység már az 1600-as évektől fogva létezett.

A Nemesnépi Zakál által leírt terület egyértelműen körülhatárolható, és első ránézésre egységesnek is látszik. Most, két évszázad után is ezt tekintjük a „szűkebben vett Őrségnek”, noha jól tudjuk, hogy számos más Őrség-meghatározás is létezik, létezhet. Ha alaposan megnézzük a 18 falu által lefedett területet, akkor a szigeteket is észre kell vennünk. No ebből csak az egyik „igazi sziget”, a másik kettő inkább csak beékelődés. Az Őrség az egyik legnépszerűbb kis tájunk, de most olyan településekről lesz szó, amelyeknek a nevét kevesen hallották.

Domafölde Szlovéniához tartozik, de minden oldalról őrségi falvak (Hodos, Kotormány, Szomoróc, Kapornak) határolják. Az őrségi települések felsorolásakor rendre kihagyják a nevét. Az 1800-as évek közepén Kapornakhoz csatolták, noha tőle földrajzilag tőle jól elkülönül. A határszegletbe eső kis falu a jugoszláv érában sem kapott új nevet. A szlovén tér­képeken általában Kiskapornakként (Mali Krplivnik) szerepel, és ezt a nevet egyre gyakrabban veszik át magyar leírások is. Kár, mert a Doma névben a falu régmúltja jelenik meg. Az 1300-as évek második felében élő Doma volt a falu első birtokosa. A ma mintegy 15 portát számláló település története is kicsit más, mint a szomszédos falvaké. A legfontosabb eltérés az, hogy itt az 1500-as évektől kezdődően nem a ­Batthyányak voltak a földesurak, hanem Felsőlendva mindenkori urai. Amikor a közeli Hodos és Kapornak a reformáció evangélikus irányát választotta, az itt élők nagyobbrészt reformátusok maradtak, akik a kercai fárához tartoztak. A falu főként a házasságok miatt már a 19. században vegyes vallásúvá vált, ma pedig az evangélikusok vannak többségben.

Boronafalu épület a valaha önálló Iklódon
Fotók: Orbán Róbert

Iklódot a 19. századi térképek még külön településként jelölik, ma már az Őrségben élők közül is kevesen tudják, hogy hol kell keresni. A falu nem néptelenedett el, hanem beolvadt Kisrákosba, a nevét sem vitte tovább. Ha a mai helyzetet nézzük, akkor Kisrákos főutcájának keleti oldalán, annak is a Pankasz felé eső szakaszán álltak az iklódi porták. 1850 körül ez 12 lakóházat jelentett és a településhez tartozott a Zalalövő és Őriszentpéter közötti út mellett állt iklódi csárda is. A kis falunak, amelynek neve már 14. századi forrásokban is szerepel, meglehetősen nagy határa volt, keletre Hegyhátszentjakabig és Felsőjánosfáig tartott, délre pedig egy kicsit túlnyúlt még a Zalán is. A település előbb a Nádasdyaké volt, majd a ­Batthyány család szerzett itt tulajdont. Abban, hogy a falu mégsem vált a ­Batthyány-uradalom részévé, nagy szerepe volt az itt élő néhány „helyi nemesnek”. Kisrákos és Iklód összevonása az 1850-es évek közepén több lépésben történt meg. A fennmaradt információk arra utalnak, hogy az egyesítés nem volt súrlódásmentes.

A harmadik falu, Pácod Pankasz közelében van, de a Zala patak déli oldalán. A terület ma Zala megyéhez tartozik. Áll még ott egy-két épület, de állandó lakója már jó ideje nincs. Különös hely, egyrészt mert régi, a településtörténet az 1200-as évekig visszavezethető. Másrészt, mert Pácod esetében rendre felmerül a besorolás bizonytalansága. Néha Zalához, néha Vas megyéhez tartozóként írták össze. A legközelebbi, ma is létező település Pankasz. Ugyanakkor többször is mint Nagyrákoshoz kapcsolódó települést említik. Vályi András például 1799-ben ezt írja róla: „lakosai különbfélék, fekszik Nagyrákosnak szomszédságában …és határja is hozzá hasonlító”. A kapcsolat onnan adódott, hogy az 1700-as, 1800-as években Pácod la­kosainak többsége a Nagyrákosról odaköltözött kisnemesi családok tagjai, a Fölnagyok, Nagyok és Nemesek közül került ki.

Iklódi utcaszakasz Kisrákoson

A község mindössze 5-6 portából állt. A 19. század második felében néhány alkalommal Pácodszentmártonként írták össze. Rövid időre egyesítették a közeli Szentmárton-pusztával. Ez utóbbi név a török időkben romossá lett, majd 1658-ban lebontott Szent Márton-templomra utal.

A templom helyét ma már csak néhány tégla jelzi az erdőben. Az egykori pácodi határ most Csödéhez tartozik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!