2020.01.26. 07:00
A pálinkába áztatott paprikát használták gyógyírként a ferencesek
Szegedtől 15 kilométerre fekvő nagy forgalmú határátkelő Röszke. Az itt élők megélhetését elsősorban a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó élelmiszer-feldolgozó ipar biztosítja. Főként zöldségeket termelnek, retket, sárgarépát, paradicsomot, vöröshagymát és paprikát, utóbbi meghatározó, ezért hagyományaik közé tartozik a paprikaszentelés.
Életképek segítségével nyújtanak betekintést a paprika feldolgozásába
Fotó: Müller Anikó Hanga
A Páva-mozgalom idején népi együttesük megelevenítette a paprikához kapcsolódó folklóranyagot, de a település tervei között szerepel a régmúlt időkből a fűszerpaprika feldolgozásával kapcsolatos munkák életképben történő bemutatása dalokkal, táncokkal. A község címerének talpán a piros szín a paprikatermesztésre utal.
A paprika őshazája Dél-Mexikó, Közép-Amerika és az Antillák szigetcsoportja. Az őslakó indiánok orvosság és fűszer gyanánt használták. Európába Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanca hozta 1494-ben. Az akkori paprikák a mostani díszpaprikatípusokra hasonlítottak. Kezdetben leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért, fűszerként lassan hódított tért, azt híresztelték róla, hogy mérgező. Később a skorbut megelőzésére és az immunrendszer erősítésére alkalmazták.
Mi a legvalószínűbb álláspont szerint török–délszláv közvetítéssel vettük át, erre utal a török-, tatárka-, pogánybors elnevezés. Eleinte a főúri kastélyok virágoskertjeiben fordult elő, már 1570-ben díszlett Zrínyi Miklós nevelőanyja, Széchy Margit növényi ritkaságokat gyűjtő kertjében. Csak a 18. században vált általánosan ismertté, legelső termesztő körzete Szeged környékén volt.
Az első ismert magyar paprikás receptet Nánási István 1771-es szakácskönyvében találjuk. Az 1831. évi kolera járványkor mint megelőző gyógyszer terjedt. Szegeden 1748-ból találták meg a nevét egy piarista számadáskönyvben, orvosságként használták hideglelés ellen. A szegedi ferencesek pálinkába áztatták, azzal gyógyítottak. Csak később vált a magyar konyha meghatározó fűszerévé. Lenyűgöző látvány a házak oldalán lógó, száradó fűszerpaprika-füzérek sora. Hazánkban kedvező k a feltételek a melegkedvelő fűszerpaprika számára.
A szegedi tájkörzetben olyan hőmérsékleti, napfény- és csapadékviszonyok uralkodnak, amelyek valamennyi fűszerpaprika-termő terület közül a legkedvezőbbek. A Röszkei Paprika Park – Paprika Üzem és Múzeum látványos kiállításon mutatja be a fűszerpaprika származását, fajtáit, a hagyományos és modern termesztés, feldolgozás eszközeit, a magvetéstől az őrlemény előállításáig, kisfilm, fotók, használati tárgyak, életképek segítségével megelevenítve a kemény munkát.
A palántákat fagyos szentek után ültetik ki, tavasztól őszig százszor hajolnak le ugyanahhoz a növényhez. Szedés után a paprika két hetet „napozik”, hogy tökéletesen beérjen. A szárítóban 60 Celsius-fok alatt tartva – vigyázva a C-vitaminra – öt órán át szárad, majd három malomkőpár között megőrlik. 2010-ben az Európai Bizottság felvette a szegedi paprikát a „védett származási helyen előállított termékek” listájára. Azóta oltalom alatt áll, eredetmegjelöléssel rendelkeznek.