Nem hagyja, hogy kudarc érje a tanítványait

2020.01.19. 15:30

Biczó Antal újabban fénymobilok és számítógépes grafikák készítésével is foglalkozik

Határtalanul címmel jelent meg Biczó Antal könyve computer grafikáiból, amelyeket a határ menti folyó vizeknél készített fényképeiből alakított át számítógépes eljárásokkal. Két költő írt hozzájuk verseket, hogy lássunk a művész szemével.

Merklin Tímea

Tanítás és alkotás egymás fényében. Biczó Antal nyugdíjasként is szakkört vezet: az Agora – Művelődési és Sportházban

Fotó: Unger Tamás

Kreatív műhelyében látogattuk meg a 2007 óta nyugdíjas rajztanárt, Biczó Antal festőművészt az Agora Sportházban, ahová hetente egyszer jönnek el hozzá a gyerekek. A szakkör harminc éve fut, a Bagolyvárban indult az 1990-es évek elején, majd a Jászai Mari utcában folytatódott, amikor a Gyermekek Háza átkerült oda, és amikor pedig az átköltözött a sportházba, természetesen jött a szakkör is. És jöttek a gyerekek: óvodások és alsó tagozatosok (korábban volt külön csoport felsősöknek is), akik szeretnek rajzolni, akiknek ez a boldog, önfeledt világa: sok színes ceruza, izgalmasan keverhető festék, különböző méretű ecsetek között egy művésztanár instrukciói közepette munkálkodni. Ennyi maradt az aktív tanári pálya után a nyugdíjas évekre, ezen kívül még a Hefele Menyhért Építő- és Faipari Szakgimnáziumban oktat dekoratőröket.

Amíg várjuk az apróságokat, hogy becsörtessenek ragyogó mosollyal, széles jókedvvel, alkotásra nyitottan – amint aztán a saját szemünkkel látjuk is ezt egy óra múlva -, Biczó Antal a pályájáról mesél.

Vámoscsaládon született, ott töltötte a gyerekkorát, majd a sárvári Tinódi Sebestyén Gimnázium diákja lett. Aztán a szombathelyi Tanítóképző Intézetbe járt, tanított Nagykanizsán, majd 1974-től 1993-ig Gencsapátiban, közben elvégezte a főiskolán a rajz tanári szakot. Grafikai műhelyt hozott létre ott, aminek 1981-ben kezdődött a fénykora, akkor avattak a faluban új iskolát. 1993-ban a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumba került, ahol 2009-ig tanított. Ő alapította a Bolyai Galériát, ahol az irányításával, a kollégáival közösen rendeztek kiállításokat, a Vas Népe 70-80 cikkel reagált ezekre.

Tanítás és alkotás egymás fényében. Biczó Antal nyugdíjasként is szakkört vezet: az Agora – Művelődési és Sportházban
Fotó: Unger Tamás

 

-Több mint negyven év alatt sok ezer gyereket tanítottam. A művészet és az oktatás szorosan összefügg és elválaszthatatlan, ez alakítja az életművemet – mondja a 73 éves művész. – Nagyon fontos volt, hogy a Bolyaiban taníthattam, sok lehetőséget kaptam, a galéria mellett tíz éven keresztül egy sikeres animációs filmszakkört is vezettem egy informatikus kollégámmal. Több megyei és országos fesztiválon díjazták a filmjeinket. Kevesen mondhatják el magukról azt, amit én akkor: az óvodásoktól a főiskolásokig minden korosztályt tanítottam.

A kérdésre, hogy miért szeretik őt a legkülönbözőbb életkorú tanítványok, Biczó Antal kis gondolkodás után azt feleli, hogy talán azért, mert mindig mellettük áll, nem hagyja, hogy kudarc érje őket, azonnal segít, és vigyáz arra, nehogy megbántson valakit.

-Ismerni kell a gyerekeket. Nem mindenki fogadja el a tanácsot. Nem csak dicsérek, azonnal reflektálok a problémára. Nincs elmarasztalás, de javítok, segítek – mondja. – Nem a gyerek lapjára rajzolok, hanem egy külön papíron megmutatom. Vagy csak szóban elmondom, hogy én mit gondolok másként.

Az alkotó Vas megyét járva gyűjtötte össze azokat az élményeket, amelyekből a könyv képei megszülettek
Fotó: Unger Tamás

Biczó Antal igazi művész-tanár. Festészete két nagy korszakra osztható: egy korábbi dekoratív geometrikus és egy későbbi expresszívebb korszakra. A festészet mellett könyvillusztrálással, újabban fénymobilok és számítógépes grafikák készítésével is foglalkozik. Rajzait neves lapok közölték, többször kitüntették az oktatás és a kultúra terén végzett munkájáért.

A Határtalanul című könyv nem illusztratív jellegű, nem a versekhez készültek a képek, hanem fordítva volt: a képsorozathoz íródtak versek, két barát révén, akik a számítógéppel újraértelmezett látványokhoz még egy(pár) jelentésréteget raktak a szavak kifejezőerejével.

-A kötetben szereplő képek jelentős része szerepelt már kiállításokon, a Szombathelyi Képtárban, Vasváron, Körmenden, Viszákon, Sárváron, Kőszegen is – tudjuk meg. – Volt, ami fekete-fehér volt, mások eredetileg színesek, de ezekből is fekete-fehéret csináltunk. A könyvötlet előzménye az volt, hogy korábbi képeimhez Devecsery László írt négy verset, Dobosi Valéria pedig kettőt. Az összes többit a kötet grafikáihoz fűzték. Ez nagyon jó érzés. Egy másik visszatükrözése a valóságnak, az övüké is egy újabb szál. Nekem élmény, ahogy ők a maguk stílusában megközelítik a képeimet. Laci elvontabb, Vali konkrétabb. Jó, hogy ketten vállalták be, hogy a kötetben megjelenő költészet is kétféle. Voltak beszélgetéseink, amikor elmondtam nekik, hogy én mit gondoltam, amikor az egyes fotókból készítettem a számítógépes grafikákat. Például a címlapon is látható meghajolt tetejű veleméri parasztház képéhez Devecsery László azt írta: „Botjára támaszkodva / bámul az időre, / a megroppant sorsra, / jövőre…// Roggyant gerince tört,/ támaszt már támasz/ nem ad/, de a napfény még/simogat.” Ez Laci egyik legjobb verse. Számomra ez az Őrség. Ezzel a képsorozatommal tudok emléket állítani annak a népi építészeti kultúrának, ami ott volt és még van. De néhány épület már nem létezik azóta.

Nézzük, lapozgatjuk, hogyan működik a könyv. A képi világban módosultak a fény-árnyék hatások, a szavak világában pedig megjelentek a számítógépes grafikák témái. Tájegységenként haladunk: a velemi tócsától csermelytől, fonódó haboktól, a Vadását tápláló Magyarósdi patakon, a nehezen megközelíthető Pinkánt, a Répcén, a Perinten át az őrségi Szaláig, a Rábát kísérő Herpenyőig. Mind-mind képsorozatok. Biczó Antal átdolgozza a növényzet, a víz formavilágát a számítógépes technikával, így kiválóan lehet hangsúlyozni a körvonalakat, fokozni a hatást: így lehet sötét az égbolt akkor is, ha nappal fotózott. A kis patak összesodorja a leveleket, csomókban állnak, amíg a sodrás majd továbbviszi őket, Dobosi Valéria hallja hozzá a „szertelen csobogást”, és látja, amint majd elvesznek a „tincsként összefont habokban”. „Utazni vagy maradni? – kérdezi a képi helyzetben a költő -, s a pillanat folytatásra vár.”

Biczó Antal azt a titkot is megosztja, miként tart rendet a grafikákon: azokat az elemeket, amik feleslegesek voltak, nem illettek oda, számítógéppel eltávolítja,hogy csak a lényegre koncentrálhasson. A technika nagy lehetőségeket kínál, nem csak módosításokat, de az alapélményeket is át lehet írni.

Végül – mielőtt betoppannak a gyerekek a szakkörre – azt is megtudjuk, honnan az a sok élménykép: a művész a párjával, Dr. Nagy Mártával kirándul rendszeresen, ő a húzóerő, neki köszönheti, hogy tíz éve járják a megyét. A kötetbe a határvidék fontos vasi folyóvizei kerültek be. Határtalanul.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!