2020.01.18. 11:30
Öt kis kohó, avagy vas Vasban
Ma már szinte mindnyájan egyetértünk abban, hogy megyénk a nevét a vas nevű fém kitermeléséről és feldolgozásáról kapta. Nagyon kevesen vannak olyanok, akik ennek hallatán csóválják a fejüket és úgy vélik, a vasbányászat csak Észak-Magyarországon, a hegyek között folyt.
Salakhalmok az őskohók helyén az Ablánc völgyében. Tábla nem jelzi a régészeti feltárás helyét
Fotó: Orbán Róbert
Akik egyetértenek velünk, azok is megizzaszthatnak bennünket, ha felteszik a kérdést, hogy hol is voltak igazából azok a bizonyos vaslelőhelyek ezen a vidéken. Erősen kell törnünk a fejünket, ha olyan Vas megyei településeket akarunk felsorolni, ahol fémkohót tártak fel.
Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a lelőhely és a feldolgozás helye nem mindig esett egybe. Területileg sem mindig indokolt Vas megye közigazgatási határához igazodni. Ha a kohók kerülnek szóba, akkor nyugodtan megemlíthetjük a Sopron megyei Nemeskért is.
A vas és Vas megye neve szimbolikusan összekapcsolódik ugyan, ennek ellenére ezen a területen – a vassal való foglalatosság területén – mi itt, Vas megyében, nem tudunk túl sokat megmutatni.
Igazán nehéz feladatot akkor kapunk, ha valaki azt kívánja tőlünk, hogy egy túra vagy kirándulás alkalmával a terepen is mutassuk meg neki a vasfeldolgozás régi vasi emlékeit. A 10–12. században nálunk a gyepvasat, más néven földvasat dolgozták fel. Ilyen anyaggal tulajdonképpen viszonylag sok helyen találkozhatunk, mi már észre sem vesszük, de hajdanvolt elődeinknek jobban rájárt a szeme.
Ahhoz, hogy gyepvasat találjunk, nem kellenek mély bányák, azt a talaj felső rétegében kell keresnünk, olyan helyeken, ahol korábban pangóvizes terület volt. Így például Kapornak határában nem csak maga a Vaslík név utal az egykori kitermelőhelyre, a közelben ma is ráakadhatunk gyepvastömbökre. Ugyanígy Vaspör, Pusztacsatár környékén sem kell sokat keresgélnünk, hogy találjunk hasonlót. A vas szót tartalmazó földrajzi neveink jó része – de nem mindegyik – a vas mint fém kifejezett jelenlétére utal.
Ugyanez a helyzet a török eredetű döbör, tömör kifejezésekkel is, lásd: Döbörhegy, Tömörd stb. Sok, a vasfeldolgozással kapcsolatba hozható régi kifejezés az idők folyamán feledésbe merült vagy elhalványult. A Felsőőr közelében lévő Németciklény (Eisenzicken) neve a 14–15. században még Vasverőszék volt. Később a név Vasszékre rövidült, ma pedig már csak a település német nevében szerepel a vas.
A gyepvas az ércbányákban kitermelttel összehasonlítva kevés és gyengébb minőségű vasat tartalmazott, ezzel szemben könnyen hozzáférhető volt.
Az összegyűjtött földvastömböket darabokra törték, pörkölték, majd kis kohókban nyerték, olvasztották ki belőle a vasat. Ez még mindig csak félkész termék volt, de már alkalmas arra, hogy a kovácsok – itt is elsősorban a fegyverkovácsok – felhasználják.
Ha találtunk Vas megyében gyepvasat, próbáljunk meg keresni kohót is.
1961-ben Nováki Gyula régész és társai Kőszegfalvától keletre, az Ablánc-patak völgyében öt kis kohót tártak fel. Ezek közül a kohók közül egy a kőszegi múzeumba került, további egyet-egyet pedig Budapestre, illetve Miskolcra szállítottak el. A vasolvasztó kemencéket kiemelték, de a körülöttük lévő salakhalmok és a megolvadt vas törmeléke a helyszínen maradt. A kis kohótelep helyét ma fiatal erdő borítja. Azt, hogy pontosan hol van, hol volt, hol működött egykor a kohótelep, tábla nem mutatja. A kis gödrök és dombocskák önmagukban nem is túlságosan látványosak, a laikusnak nem mondanak sokat.
Nováki Gyula mellett feltétlenül szükséges Gömöri János soproni régész nevét is megemlítenünk. Akit a Dunántúl kora Árpád-kori és avarkori vasművessége érdekel, annak ajánlott az ő írásait és tanulmányait elolvasnia.
Érdemes tudni, hogy a piros sáv jelzésű turistaút az Ablánc völgyében csak néhány lépésnyire vezet el a hajdani kohók helye mellett. Ha valaki a „megfelelő helyen” tér le az útról, könnyen belerúghat egy-egy hajdan megolvadt vasrögbe.