Újabb pipa a jáki rallys testvérpár bakancslistáján

Kalandban, veszélyben, izgalomban és szemet gyönyörködtető látványban volt része Németh Rolandnak és Gábornak, a jáki testvérpárnak, akik újabb pipát tehettek bakancslistájukra, teljesítették a Budapest–Bamako Rallyt: célba értek Sierra Leonéban. – Életre szóló kalandot jelentett számunkra a rally, elképesztően jó érzés és egyben megkönnyebbülés volt Freetownba érni. Nem is tudtuk elképzelni előtte, hogy valóban eljutunk a finisig – pedig ez volt a célunk. Rengeteg probléma előfordulhatott volna az út során, ami a verseny végét jelenthette volna számunkra, ezért inkább arra készültünk fel, hogy mi lesz akkor, ha technikai gondok miatt nem folytathatjuk az utunkat és meg kell oldanunk a visszajutást – kezdett bele a mesélésbe Németh Roland.

A fiataloknak több tényezővel kellett számolniuk: autójuk műszaki állapota bírja-e a terhelést, a hőséget, a meredek emelkedőket, a változatos terepviszonyokat; ők maguk hogyan tudnak megküzdeni a fáradtsággal és a természet adta nehezítő körülményeken is át kell verekedniük magukat. – Szem előtt kellett tartanunk, hogy nem lehet lemaradni a mezőnytől, ezért útközben beszélgettünk, zenét hallgattunk, hogy ébren tartsuk magunkat és egymást –

mesélte a fi atal autós. Jól kihúzták az utat, kifejezetten veszélyes helyzetbe sem kerültek. – Felváltva vezettünk, legmonotonabb rész Nyugat-Szahara volt, ahol 700 kilométeren csak egyenes aszfaltúton haladtunk.

A rally résztvevőit a Konzuli Szolgálat tájékoztatta indulásuk előtt az egyes afrikai országokban várható helyzetről. Roland elmondta: a szervezők ügyeltek a biztonságukra, katonák felügyelték a mezőnyt. Nemcsak nehézségekben, szemet gyönyörködtető látványban is volt részük.

– Nagyon tetszett minden rész, amerre jártunk. Legjobban talán az, amikor a kősivatag közepén oázist találtunk vízzel, pálmafákkal, pazar látványt nyújtott. Az étkezésüket részben konzervekkel, részben ad hoc módon oldották meg, a spontaneitásra – és persze a józan észre hagyatkoztak, amikor a nap végén pihenőhelyet kerestek maguknak. Az autójuk az út előtti alapos felkészítésnek köszönhetően jól bírta a nehéz szakaszokat, Roland elmondta, akadt olyan meredek emelkedő az Atlasz hegységben, amelyet egyes sebességfokozatba kapcsolva tudtak megtenni. Azt az indulás előtt tudták: az út végén, a Sierra Leone-i célban marad a kocsijuk, amelyet végül sikerült eladniuk. A jótékonyság is része volt az útjuknak, az általuk vitt használati tárgyakat, tartós élelmiszereket, köztük füzeteket, mézet adtak a rászorulóknak. Roland elárulta: beszéltek már arról, hogy ismét nekivágnak a kalandnak, ám, hogy melyik évben pillanthatjuk meg őket ismét a versenyzők között, még nem tudják.