Ady Endre oldalági leszármazottja, Marx Tibor X. századi fegyvereket rekonstruál

Meglátogattuk a „Sárkányt a várában”, Nádasdon, ahol – hol máshol – az Ady Endre utcában lakik. Mint kiderült, egy kicsit haragszik a költőre ezekért a verssorokért: „Sem utódja, sem boldog őse/Sem rokona, sem ismerőse/Nem vagyok senkinek” – de hát tény, ami tény: az anyai dédszülei az erdélyi Menyő községből származnak, ahol Ady felmenői részben éltek, és ma is élnek, Marx Tibor dédnagymamájának megőrzött anyakönyvi kivonata tanúsítja, hogy Ady Susánnának hívták. – Az 1900-as évek elején történt egy tragédia az akkor még Erdélyben élő családban: a háznál tartott bivalyok kitörtek a karámból, és legázolták a kislányukat. Az ükapám úgy gondolta, hogy felszámolja a gazdaságot, és átjöttek a feleségével Magyarországra a többi gyerekükkel.

A vasútnál vállalt állást, így került Nádasdra forgalmistának. A következő generációban még 7-8 gyerek volt, akik szétszóródtak az országban, közülük csak nagyanyám maradt Nádasdon. A Győrben élő ügyvéd nagy-nagybátyámnak fontos a származás, ő kutatta a családfát. Az Adyval való rokonság számomra semmi pluszt nem adott, igaz, udvarlásnál jól jött, a lányok szeretik az ilyesmit. De érzelmileg nem jelentett kötődést, elkötelezettséget, büszkeséget vagy inspirációt. Sokkal durvább behatások értek a vezetéknevem miatt – mosolyodik el Marx Tibor. De amint kiderül, ez a név sem volt meghatározó, sokkal inkább a Drákó, ahogy a mai napig íjász körökben szólítják.

– Nagy Géza barátommal 1998-ban elmentünk egy íjászversenyre a szabolcsi földvárba. Mivel kettőnknek csak egy íja volt, ki kellett találnunk valamit, hogy mindketten részt tudjunk venni a versenyen. Abban maradtunk, hogy én leszek az íjász, Géza a fegyverhordozó. Hogy ez az alárendelődés ne legyen sértő, megállapodtunk, nem magunkat, hanem személy feletti minőségeket fogunk képviselni. Ennek kifejezésére pedig szimbolikus neveket veszünk fel. Így lett barátom Borlátó Jakab, a bölcs fegyverhordozó, én pedig Nádasdi Drákó az „égi lovag”. Az íjászok számára ez a felállás nehezen volt értelmezhető. Többen közülük az egyenlőség és testvériség jegyében fel akarták szabadítani Gézát a szolgaszerepből, és amikor erre nem hajlott, veréssel fenyegették. Tanulságos helyzet volt. Hagyományőrzők, akik nem tudtak mit kezdeni a hagyományos hierarchikus képlettel… Végül Géza odaköltözött Szabolcsba, nem lett íjász, hanem a földvár kapitánya, és szervezi a hagyományőrző rendezvényeket.

Drákónak is van „vára”: a Nádasdhoz közeli „várhegy”, stratégiailag jó hely, valaha az egész Rába-rétre rá lehetett látni onnan. Hajdúszállás volt, a Batthyányiak 17. századi irataiban is említik. Az őrállóhelyen 8-10 katona strázsált egyszerre. Törökök is ütöttek itt tábort. A vezérkar a Várhegyen foglalt helyet, a legénység pedig a közelében lévő Táborhegyen. Amikor Drákót ez érdekelte, a terület épp elhagyott volt. Szőlőhegynek osztották fel, de később nem használták, így a 33 parcellából 29-et meg tudott venni. 2005-2010 között működött katonai hagyományőrző táborok helyszíneként. Belekezdett egy honfoglalás kori településrekonstrukció építésébe is, de ez a vonal elég szűk réteget mozgatott, körülményes volt idehívni embereket rendezvényre.

Úgyhogy áttette a székhelyét előbb a Balatonhoz, aztán Budapestre. Régészekkel, történészekkel, kézművesekkel létrehozták a Magyar Történelmi Íjász Társaságot, amely kísérleti régészettel foglalkozik, és a 10. századi hagyományőrzést ma már tudományos alapokon űzik. – 2012-től az lett a missziónk, hogy régészeti leletek alapján rekonstruáljuk a 10. századi magyar íjászfelszerelést. A formahűség mellett korabeli anyagfelhasználásra és a hagyományos technológiák alkalmazására törekedtünk. Ezt a célkitűzést 2017-re szinte százszázalékos pontossággal sikerült megvalósítanunk. Munkáink jelenleg hazai és külföldi múzeumi kiállításokon láthatók, úgy a szakma, mint a civil érdeklődők nagy örömére. Marx Tibor úgy él, hogy ősztől tavaszig olvas, kutat, tavasztól őszig pedig kétkezi munkával foglalkozik.

Csak ihletett állapotban dolgozik. Ősztől tavaszig olvas, kutat. Tavasztól őszig kétkezi munkával foglalkozik

A munkához művészi attitűddel viszonyul, vagyis csak ihletett állapotban dolgozik. Nemrég az Őrség és Zala megye határán, Pusztaszentpéteren – a kihalt falu utolsó lakója volt Oszkár, akiről film is készült –, a Kék Túra útvonal mellett talált feladatot magának: egy elhagyott, feldúlt temető helyreállítását. – Egy kedves barátommal kitakarítottuk a temetőt, visszaállítottuk a kidőlt sírköveket, fejfákat. Halottak napján minden sírra mécsest vittünk. Öt-hat sírnál még van kegyeleti tevékenység. Megkerestem Takács László nádasdi plébánost, ő is segít a munkában. Az egykori település Kerkafalvához tartozik ma már, ezért az ottani önkormányzathoz fordultam: ha adnának faanyagot, fafaragó barátaimmal újrafaragnánk társadalmi munkában a fejfákat – ahogy az őrségiek mondják: a sökfákat –, tíz-tizenöt síron szükséges pótlás.

Vannak, akik kissé furcsállják, hogy jön egy idegen, és rendbe akarja tenni a régi temetőt, de szerencsére nem zárkóznak el. Áprilisban tervezünk egy terepbejárást, ahova az önkormányzati képviselők is eljönnek. Számomra ez kegyeleti és esztétikai kérdés is egyben. Fontos lenne, hogy ne legyen a sírkert az enyészeté. Drákó a legkisebb őrségi faluban, a 40-50 fős Szaknyérben vett meg egy romos parasztházat, nyaranta most ott tart hagyományőrző táborokat. Gyalogos és lovas íjászattal továbbra is foglalkozik, a szentgotthárdi Őr-Nyék csapattal gyakorol és jár bemutatókra. Az íjkészítéshez használ állati dolgokat, van a munkaasztalon bivalytülök, harcsabőr, szarvas lábszárina, tokhal úszóhólyagja. Érdekes, hogy ugyanakkor nem eszi meg a húst, szereti viszont a bikaviadalokat. Íróasztalán kedves ereklye az Andalúziából hozott bikafül, amit akkor sikerült elkapnia, mikor azt a torréró a közönség közé dobta az arénában. – Ha rajtam múlna, előbb tiltanám be a húsevést, mint a bikaviadalokat. Az állat méltóságteljes halála szempontjából az aréna és a vágóhíd nem összehasonlítható. Ha választanom kellene, hogy vágóállat legyek vagy harci bika, aki küzdelem során veszítheti el az életét, az utóbbit választanám.