2020.04.12. 11:30
Már a Vas Megyei Értéktár kincse is a gencsapáti tojáskarcolás hagyománya
Csordás Csabáné Marikánál, tojásfestő népi iparművésznél jártunk.
Csordás Csabáné Marika az udvaron rendezett be húsvétváró asztalt, hogy megmutathassa az élő népművészetet
Fotó: Cseh Gábor
Mindössze kilenc család örökítette a gencsi technikát a 19. század végétől, amikor Pungor Ferenc tanító és felesége meghonosították a településen a karcolásos „tojásfestést”. Az egyik ilyen tojáskarcoló család Marikáé, akinek a nagymamája kezdte, továbbadta az ő édesanyjának, Horváth Józsefnének, akit a faluban „Tamás Bözsi néninek” hívtak, ő pedig megtanította a két lányának, Csordás Csabánénak (sz. Horváth Mária), és Csizy Istvánnénak (sz. Horváth Erzsébet), akik mindketten tojásfestő népi iparművészek lettek.
A gyerekeken, unokákon keresztül ma is élő gencsi népművészet egyik kiválósága Csordás Csabáné Marika, aki a szabadtéren, az udvaron rendezte be a húsvétváró asztalt, hogy megmutathassa legújabb alkotásait. Az édesanyjának 333, neki magának 500 darabos gyűjteménye van saját készítésű tojásokból. Szebbnél szebbek a magenta színű tulipánok mellé állított karcolt tojások. Mindig új mintákat talál ki, és a természetes színezővel való festést is megmutatja.
Sáfrányos tojást fest, mert a főzésnél a fűszernövényt húslevesbe és rizsbe szokta tenni, de megmaradt jó két marékra való, ezt használja most fel. A növény szirmait áztatja a vízben, hogy kieressze a színét, egy kis timsót ad hozzá, hogy intenzíven fogja be a héjat. Így a világossárgából a narancssárgán át a rőtbe hajló árnyalatok színezik a tojást. Jól mutatnak rajta a virágmotívumok: árvácskát, búzakalászt, margarétát, csibét karcol ezekre. A már kész piros tojásokon rózsa, pipacs, tulipán hajlik a héj ívének megfelelően. A kosárban elrendezett halom tetején Isten bárányát látjuk kereszttel vagy zászlóval.
Több vallási témájú tojás is van a gyűjteményben, de sok a szárnyát bontó madár is – ha már tojásból kelnek ki –, jól felismerhető a fácán, a túzok, a gerle, a rigó. Repülnek a fészek felé. A kék tojáson nefelejcs, a zöld tojáson pedig kalászok között nyúlcsalád.
Marikának a népművészet benne van a kezében, neki ez a hétköznapokhoz hozzátartozó napi jelenvalóság. A hímes tojások a járványügyi helyzet elviselésében is segítenek: egyáltalán nem érzi magát magányosnak vagy bezárva, egész nap tesz-vesz az udvaron és a házban.
– Sziklakertet rendezek, hordom fel a pincéből az átteleltetett növényeket, egy percig nem unatkozom, rengeteg dolgom van. Mindig készítek egy listát reggel, hogy mit akarok csinálni, este kipipálom, ami megvolt – meséli lelkesen.
Már veteményezett is a kertjében, zöldséget, sárgarépát, hagymákat ültetett. A salátái már fejesednek, a sóskát frissen lehet szedni az ebédhez. Sáfrányt is termeszt Marika, egy méter magas lesz a növény a nyáron. Most a tojáskarcolás teszi ki idejének a nagy részét, de e mellett a krizantémok gyökereivel is foglalkozik.
A 73 éves asszony hatvan éve karcol húsvéti tojásokat. Ahhoz is ért, hogy a hagyományt a modern internetes világba hogyan tegye át: a Facebook-profilján kitett egy kosár tojást az idővonalára. Úgy döntött, hogy jelentkezik egy kárpát-medencei tárlatra: a szlovéniai Dobronak felhívására Messengeren küldött fotókat a műveiről.