Aranylakodalom járvány idején – A meggyeskovácsi templomban ismét kimondták volna az igent

Molnár Rozália és Pomper Gyula ma ötven éve, egy esős, hűvös szombaton mondta ki a boldogító igent az akkori Rábakovácsiban, a mai Meggyeskovácsiban. Az aranylakodalom normál viszonyok között is sok szervezést igényelt volna, de a koronavírus-járvány átírta a terveket, hiszen a szombathelyi házaspár három gyermeke mind máshol él: Anita Szombathelyen, Tamás Budapesten, Rita pedig Németországban.

A gyerekek eltervezték, hogy a szüleiket elviszik a meggyeskovácsi templomba, ahol ötven éve fogadtak egymásnak örök hűséget, majd egy halászcsárdában körbeülik a nagy asztalt: a három gyerek és a három unoka – ki-ki a párjával és a családjával – és a szülők testvérei. A templomi szertartás elmarad, Rita a férjével és fiukkal pedig Skype-on köszöntik majd az ünnepelteket.

Persze meglepetés így is lesz: a gyerekek gondoskodnak arról, hogy a szűkebb családi körben megtartott aranylakodalmon felelevenítsék az öt évtized legszebb pillanatait. A szombathelyi székesegyház előtti „spontán” eljegyzést, a lányos háznál tartott lakodalmat, Gyula molnaszecsődi katonaéveit, a gyerekek születését, az elmaradhatatlan nyaralásokat, az unokák (Alexandra, Georgina, Noel) és a dédunoka (Fanni) érkezését.

A koronavírus-járvány mindenki életét átrendezte, ki-ki próbál alkalmazkodni az új helyzethez, de a legfájóbb kétségkívül az, ha régóta tervezgetett családi alkalmakról – szép nagy esküvőről, kerek születésnapi ünnepségről, aranylakodalomról – kell lemondani, vagy éppen újraszervezni az ünnepet.

Rózsit és Gyulát ma felköszönti a szűk család, és bár a terített asztal kisebb lesz a tervezettnél, a szeretet, amely feléjük árad, egészen biztosan a gyémántlakodalmukig elkíséri őket.