Roszner Ervin báró – A házasság telekesi szakértője

A kalandos sorsú arisztokrata pályáját jogászként kezdte. A nagyváradi Jogakadémia professzorsága után, 1880-ban lett a Budapesti Tudományegyetemen az egyházjog nyilvános egyetemi tanára. A 19. század első felében hazánkban csak kivételesen fordult elő házassági kötelék felbontása, de az 1868-as házassági törvény bevezetése után a válóperek dinamikus növekedése vette kezdetét. A jelenség az 1890-es években az ország-­gyűlésben zajló egyházjogi viták egyik fő ütközőpontja volt. Roszner Ervin, miután az 1887-es választásokon a Szabadelvű Párt színeiben parlamenti mandátumot szerzett, a kérdésről képviselőtársaival késhegyig menő vitákat folytatott.

A polémiák hozadéka lett a Régi magyar házassági jog című munkája. A terjedelmes opus „egyházi kegyuraságról” szóló, de kiváltképp a „nőrablásra” – mint a 13. században Magyarországon létező „házassági szertartásra” – vonatkozó fejezete élénk jogszakmai vitákat váltott ki. A kérdés horderejére jellemző, hogy azzal nemcsak a jogászok szálltak vitába, de a Századokban, a Magyar Történelmi Társulat közlönyében, Károlyi Árpád és Óváry Kelemen akadémikusok is foglalkoztak vele.

Roszner Ervint 1890-ben Hont, majd 1894-ben Máramaros vármegye főispánjává választották. Mindkét vármegyében nevéhez fűződik a történelmi múlt feltárásának és a megyei múzeumok ügyének felkarolása és az egészségügy, a kórházak és a Vörös Kereszt Egyletének támogatása. Roszner Máramarosszigeten nősült, és itt születtek gyermekei is. 1903-ban nevezték ki Fiume és a Magyar Tengermellék kormányzójának.

Tisztségéről való lemondása után a Budapesti Fegyvergyár Rt. elnöki pozícióját töltötte be, majd 1915-ben, Tisza István második kormányában, ő lett az „uralkodó személye körüli miniszter”. Tisztségéről Ferenc József halála után lemondott, és a szentgotthárdi kerület képviselőjeként csak megyei kérdésekkel foglalkozott. Az őszirózsás forradalom után kistelekesi birtokán az édesapja által Fliegler Ede körmendi építőmesterrel 1893-ban építtetett kúriába vonult vissza. 1928-ban itt érte a halál. Az uradalom irányítását István fia vette át.

A második világháborúban kifosztott épületben a rendszerváltozásig a helyi tsz irodái voltak, jelenleg magántulajdonban van.