hétvége

2020.10.25. 11:30

Régi mesterségek egy nagy könyvben

Hét őrségi és vendvidéki szereplője van annak az impozáns könyvnek, amely Mesterségek címere – Nemzeti parki termékek nagykönyve címmel látott napvilágot az Itthon Van Otthon (IVON) kiadó gondozásában.

Tersztyánszky Krisztina

A kötet összeállítását az agrártárca nemzeti parki és tájvédelmi főosztálya kezdeményezte abból az alkalomból, hogy tíz éve született meg a Nemzeti Parki Termék védjegyrendszer. A tíz hazai nemzeti parkból több mint háromszáz termelő érdemelte ki a védjegy használatának jogát, közülük hatvanat válogattak be a rendkívül reprezentatív kiadványba. A könyvhöz Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége fűzött ajánló szavakat: „Magyarországot minden érzékszervünkkel szeretjük: jó látni, milyen szép, muzsika fülünknek hallani a hangjait, öröm tapintani a sokféleségét, és jó megkóstolni is. […] Kosarat fonni, fából bútorokat faragni, kiváló mézet, remek borokat készíteni, lekvárt és szörpöt főzni, jóízű, organikus sajtot készíteni, kolbászt tölteni vagy éppen pisztrángot füstölni: ez mind a hazaszeretet egy-egy formája, amely sok örömet okoz készítőnek és fogyasztónak egyaránt” – olvasható az ajánlóban.

A termelők bemutatásával a kiadó a Mediaworks Hungary Zrt. munkatársát, Osváth Saroltát bízta meg, aki Darabos György fotográfussal az oldalán vágott bele a másfél évig tartó anyaggyűjtésbe.

A kiválasztás szempontja legfőképpen az volt, hogy a kiadvány a védjegyes termékeknek – az adott tájegységek sajátosságainak figyelembevételével – a legszélesebb körét fedje le. Vas megyében a szerzőpáros összesen egy hetet tudott tölteni, ám ez alatt az idő alatt személyes kötődések, barátságok sokasága született meg.

– Meghatározó volt számomra az Őrségi Nemzeti Park területén töltött idő – árulta el Osváth Sarolta. – Annak ellenére, hogy zalai vagyok, keveset jártam ezeken a tájakon, és meglepő volt a különbség az Őrség és a Vendvidék között. Más a táj, az életmód és az emberek mentalitása is. Míg az Őrségben több család él szerekbe csoportosulva, addig a Vendvidéken dombtetőkön állnak a házak, egy-egy családdal, egy nagyobb birtok, gazdálkodási terület közepén. Mindegyik ember, akivel találkoztam, egy külön világ. Annak a titkára próbáltam rátalálni, hogy miért hagyják maguk mögött a várost, és választják a természetközeli életmódot, amely sokkal több munkával jár, ráadásul csak a saját erejükben, képességeikben bízhatnak.

A négy őrségi és három vendvidéki szereplőt úgy választották ki, hogy reprezentálják a térség hagyományaiban legmélyebben gyökerező tevékenységeket. Ha átlapozzuk olvasmányosan leírt élettörténetüket, valóban közösek bennük a fenti jellemzők. Néhány kivétellel nagyvárosból jöttek, egészen eltérő pályát adtak fel az új életformáért. Mások a családban élő hagyományt vették át a felmenőiktől. Valamennyien nagyon sokat dolgoznak, de a munkát egytől egyig örömmel, szeretettel és hittel végzik. Tudatosan vagy sem, de valamennyien az önfenntartó gazdálkodást képviselik. És még valami, ami nem kerülheti el az olvasó figyelmét: vendégfogadással, mesterségbemutatóval, rendezvényekkel mindannyian tesznek azért, hogy az életformába, amelyben ők a boldogságra rátaláltak, minél több embert bevonjanak.

Osváth Sarolta és Darabos György – a szép kiállítású kötettel
Fotó: Vas Népe

Ábécésorrendben róluk olvashatunk a könyvben: a Ferencz-porta házaspárjáról, akik 27 éve Szalafőn gazdálkodnak, fogadják a vendégeket, tehén- és kecskesajtból készült több termékük nyerte el a Nemzeti Park védjegyet. Koledits Ferencről és feleségéről, Gabiról, akik szombathelyiként Kétvölgyön fogadják olyan meleg szeretettel a vendégeiket, mintha hazaérkeztek volna. Németh Anitáról, aki azon keveseket képviseli testvéreivel együtt, aki visszatért a paraszti világba, a nagyrákosi ősi porta fészekmeleg közegébe, és fáradhatatlan professzionizmussal készíti védjegyes tejtermékeit. Szabó Gáborról, aki Hegyhátszentjakabon sajtolja az Őrség aranyát, a tökmagolajat, amihez feleségével mindkét ágon hozták magukkal az ősi tudást. Gyenes Csilláról és Galambos Gyuláról, akik Orfaluban kezdtek közös új életet úgy, hogy gyógyító kertjükben a Vendvidék hagyományait ötvözik az organikus biogazdálkodással. Virág Nikolettáról, aki hét éve költözött le Budapestről, és ma már a szomszédok lehullott gyümölcseit is megmenti, így készít egyedülálló lekvárokat és szörpöket. Végül pedig Vörös Gáborról, aki fazekasdinasztia leszármazottjaként mind technológiában, mind színvilágban a magyarszombatfai fazekasság legtisztább hagyományait élteti tovább.

Ahogy a szerző az interjúk készítésekor, úgy azok olvasásakor mi is felemelő és megható pillanatok részesei lehetünk. Az egyes mesterségek, életutak Darabos György fotóival válnak igazán megélhetővé. Az arcok mellett felvillannak az otthonok, a tárgyak, a szavakkal le nem írható szépségű táj, de fókuszba kerül a kétkezi munka és az ennek nyomán készült termék is.

Osváth Saroltát az Őrségben értük el beszélgetésre, ahol máris következő kötetén dolgozik fotós kollégájával. Ezúttal a természet értékeiről és a felelős ember szerepéről szóló kiadványon dolgoznak.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!