A MÁV főmérnöke 1926-ban így számolt be a Vas megyei Taródfán eltöltött nyaralásáról

A turizmusmarketing a nyugalmon és a természet szépségein túl kézművességgel, a népi építészet remekeivel csábítja a városlakókat új, addig nem ismert élmények átélésére.

De hogy semmi új nincs a nap alatt, azt a tárgykörben ol­vasható csaknem százéves beszámolóból tudhatjuk meg.

Szentgyörgyi Dezső MÁV-­főmérnök 1926-ban a Magyarság című napilapban így számolt be a Vas megyei Taródfán eltöltött nyaralásáról: „Családunknak nem kis fejtörést okozott, hogy hova is menjünk nyaralni. Sok szabadságot töltöttem már el a Duna, a Tisza mellett és a Balatonon, ezért arra jutottunk, hogy keresünk egy szép, de kevéssé ismert nyaralóhelyet.

A Vas megyei Taródfára esett választásunk. Vas megye egyik legkiesebb fekvésű községe, Körmend közelében, a Rába folyó és a Strém patak völgye közt elhúzódó erdős dombháton fekszik. Aki szereti a gombát, itt az erdőkben bőven találhat galambicát, vargányát, aki pedig a horgászsportot űzi, olyan kétkilós csukákat foghat vacsorára, hogy tíz ujját is megnyalja utána. Aki az üdítő friss vizet tisztán csak mosdásra használja, válogathat a kocsmák jó borai között, és nem kell az Ecet ég a lámpában… kezdetű dalt énekelnie, mert a községben villanyvilágítás van, amelyhez az áramot egy vízimalom adja.

A nyaralás elengedhetetlen kelléke a jó fürdőzés. Erre Taródfán bőven nyílik alkalom. A Strém és a Pinka patakokban vígan lubickolhat a legkisebb gyermek is. A fűzfabokrokkal szegélyezett patakok fövenye vagy a pázsitos rét kiválóan alkalmas a napfürdőzésre. A sétakedvelő közvetlen közelben találja a legszebb lombos és fenyőfákkal ékes erdőket, de nagyobb kirándulás is tehető az elszakított Nyugat-Magyarországba, ehhez a szükséges határátlépési engedély minden nehézség nélkül, azonnal megszerezhető. Egész júliusi nyaralásom alatt két negatívumot tapasztaltam: a sok esőt és szúnyogot.

Július első felében nem volt nap, amikor 2-3 zivatar ne lett volna. A sok szúnyog nyilván az esős idő következménye volt. Ellenük a tajtékpipámhoz, a zivatarok el­len viszont csak Szent Péterhez fordulhattam. Mindent össze­foglalva, aki a méregdrága, lármás, tülekedő tömegstrando­lástól megundorodva igazán pihenni akar, aki ózondús, tiszta levegőre vágyik, tud gyönyörködni a természet ezer szépségében, az ideálisabb nyaralóhelyet nem találhat, mint Taródfa. Aki kedvet kapott, írjon tüstént Schleifer Bertalannénak.”

Aki kedvet kapott, nézzen körül, amint jön a nyár – amint megteheti. Olyan időket élünk, hogy lesz mit kipihenni.