Balázs Fecó halálával Kovács Ferenc sitkei kastélyfogadós a barátját gyászolja

1983-ban kezdődött minden. Balázs Fecó a Korál együttessel Sárváron koncertezett, szállásszűke miatt jutott el Kovács Ferenc sitkei fogadójába. Útközben gyönyörű, de romos kápolnát láttak, a vacsora mellett szó szót követett, a tévében egy hasonló kezdeményezést látva jött az ötlet, fogjanak össze, és mentsék meg a kápolnát. Az első koncertnek az akkor még romos épület adott helyet: Fecó Bach-, Vivaldi- és Liszt-műveket játszott szintetizátoron.

E klasszikusok átiratai szerepelnek a Szerelmi álmok és a Best of Bach lemezein, s kizárólag Sitkén játszotta őket Herrer Pál és Lippényi Gábor közreműködésével. Az elő­adás sikere lendületet adott a folytatáshoz. Balogh József költő-tanár, a Lord szövegírója segített megszervezni az együttes Ausztriában kiadott első lemezének bemutatóját a kastélyban. Kozma Gábor újságíró szervezte meg az első rockkoncert-megbeszélést a há­rom Ferenccel: Vida Ferenccel, a Lord azóta elhunyt vezetőjével, Balázs Fecóval és Kovács Ferenccel.

1986-ban volt az első kápolnakoncert, amelyhez az évek alatt egyre többen csatlakoztak, köztük a Koltay fivérek, Deák-Bill Gyula, a Kormorán, az Ossian. 1988-ban megalakult a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület, amelynek Fecó lett az elnöke, szívműtétje után pedig örökös tiszteletbeli elnöke. Az 1988-ban tartott koncert után nagyszabású terveket szőttek az István, a király sitkei bemutatójáról, ami 1989-ben megvalósult. A kilencvenes évek elején a rockzenekarokat rockszínházi előadások követték a sitkei színpadon.

Azóta is egyedi a sitkei fesztivál: évről évre a magyar rock ünnepe, amit a falu is támogat. Bevételéből rendben tartják és tovább újítják a csonka tornyú kápolnát, amelyről ki más, Balázs Fecó jut először az eszünkbe. A zenész, az énekes, az ember életútjának szimbólumává lett a kissitkei kálváriakápolna.

– Fecó az életem fontos része – nagyon fáj, hogy elment. A baj itt csapkod körülöttünk, most érezzük igazán, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a mindenségnek. Ő egyébként tökéletesen megénekelte a saját halálát az első szívinfarktusa után kiadott lemezén. Horváth Attila írta a dal szövegét: „Egy angyal szólt, hogy ennyi volt, s nem várt a világ határán, és gyengéden karjába zárt. Egy perc sem volt, s egy hűvös csókkal elragadott. Kértem őt, de búcsúzni sem hagyott” – idézi Kovács Ferenc, és mondja: így halt meg, tényleg.

– November 16-án, hétfőn beszéltem vele utoljára, másnap már nem vette fel a telefont. Még korábban azt jövendölte, ha kórházba kerül, őt elviszi a betegség. Tavasszal elszigetelte magát a világtól, ki sem mozdult. Most ősszel került kórházba, és sajnos igaza lett.

Ők ketten hónapokkal ezelőtt találkoztak utoljára személyesen, de tartották a kapcsolatot, segítették egymást. Erről Hofi Géza jut Kovács Ferenc eszébe: „A barát olyan, mint az esőkabát. Amikor nincs szükség rá, csendesen meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van.”

– Fecó folyamatosan kérdezett a kápolnáról. Tudta, hogy folyamatban van a teljes körű rekonstrukció. Múlt héten fejeződött be a tornyok és a tető felújítása. Én is pontosan tudtam, hogyan áll az új lemezével. Készültünk a november 29-i hagyományos katolikus templomi adventi hangversenyre, amelyen megismételték volna a nyolcvanas évekbeli előadást: Liszt Szerelmi álmok zongoraciklusát adták volna elő Lippényi Gáborral és Herrer Pállal. Ehelyett a halálával újabb – és egyre több – keresztet cipelünk a szívünkben. A szomorúságokat rakja egymásra ez az esztendő: az adventi hangversenyeken két alkalommal fellépett Mérei Tamás csellóművész is – őt is elvesztettük az idén.

Folytatva az emlékezést, Balázs Ferencről azt mondja, terveket szőtt, lelkesedett.

– Őszinte, tiszta gondolkodású, jó szándékú és érzékeny ember volt – a jellemét a zenéje is tökéletesen megmutatta. Igényes volt mindenre, semmit sem volt hajlandó félúton abbahagyni, félkészre készíteni. Mindenben a tökéletességre törekedett. Nemigen lehetett haragosa sem, csak barátai, hiszen a békét kereste. Ha voltak is dacolások az életében, azokat nem ő provokálta.

Kovács Ferenc életének egyik legszebb pillanata volt, amikor Fecó házassági tanúja lehetett a sitkei kápolnában. – A katolikus liturgia szerint történt az esketés. Inzsöl Richárd atya adta össze Fecót és Imolát, és azt mondta a köszöntőjében: a Felsőbüki Nagy család után a legtöbbet Balázs Fecónak köszönheti a sitkei kápolna. Az atya nem tévedett. Az, hogy Fecó a nevét, szakmai hitelét, ismertségét adta, tette azzá Sitkét, ami lett. Más településeken is próbálkoztak hasonlóval, de szép lassan abbamaradtak a kísérletek.

Sitkén maradandó dolog sikerült, és ez nagy részben az ő személyiségének köszönhető. Sok más, nem a kápolnához kötődő élményt is megéltünk együtt: ingyen zenélt az első és második világháborús emlékpark avató­ünnepségén, eljött a közelmúltban felújított kultúrház avatására is. Fecó imádott focizni: hatalmas élmény volt, amikor Simon Tiborral, a Fradi volt legendás futballistájával érkezett Szombathelyre, akkor is betért a kastélyfogadóba. Máskor egy egész éjszakát átpingpongoztak a Korál együttessel és a sitkei fiúkkal.

– Őrült pech, hogy Fecót ilyen csúfság érte. Bennünket pedig jól megbüntetett a koronavírus azzal, hogy elvitte őt. A felhők fölött viszont kitűnő zenészekből álló magyar rockbandát hozott össze – mondja Kovács Ferenc, és hallgat hosszan.

Napok óta égnek a mécsesek, a gyertyák a sitkei kápolna melletti színpadon. A Kápolnáért Kulturális és Sport­egyesület elnökségi tagjai e-mail-kapcsolatban van­nak. Felvetődött, hogy utcát vagy teret neveznek el Fecóról Sitkén. Az is, hogy a kápol­nánál emléktábla vagy mellszobor őrzi majd az alakját. Az új köntöst kapott kápolna maga Balázs Fecó emlékműve.

Kovács Ferencnek fénytelenből élettelibbé vált a hangja: – Az idén nem tudtuk megtartani a koncerteket, de nem hagyjuk abba a fesztiválokat. Abban bízom, hogy az utánunk jövő generációkban sokan lesznek, akik lelkesen és szívesen viszik tovább ezeket. Amíg az egészségem engedi, én is ezt teszem.