Nem engedi, hogy meghasadjon

2021.03.28. 07:00

Balikó József asztalosmesternek mindenből ötöse van, a titkot tanítványainak adja át

Balikó Józsefet sokan onnan ismerik, hogy a Szombathelyi Építőipari Szövetkezet asztalosüzemét vezette, az iparkamara elnökségi tagja volt, basszus két szombathelyi kórusban. Kevesebben tudják, hogy együtt dolgozott Kiss Sándor szobrászművésszel.

Merklin Tímea

Fotós: Szendi Péter

Kalandos életét a születésétől fogva kezdi mesélni, minthogy adataiban a varázslatos ötös számjegy ismétlődik. 1948. május 5-én született, 55 centiméter hosszúsággal, 5,5 kilogramm súllyal. Öt testvére van: három édes és két féltestvér az édesanyja második házasságából. Az édesapja, Balikó Béla 1955-ben halt meg, a nevelőapja négy gyerekkel vette el az anyjukat. Eredetileg nem asztalos akart lenni, hanem bölcsész: magyar-történelem szakos tanár. Minden helyesírási versenyt megnyert, szerette a történelmet, de a hatgyerekes családban szó sem lehetett arról, hogy továbbtanul. A nevelőapja szemeteskocsi mellé szánta csengettyűs fiúnak, aki a csengőrázással jelezte a házaknál, hogy ki lehet hozni a hulladékot, már 14 évesen el lehetett volna vállalni, de mást akart. Mivel a Magyar László Úttörőházban a játékkészítő szakkörön szép bababútorokat tudott készíteni a lányoknak, elhatározta, hogy asztalos lesz. A Mátyás király utcában volt egy mester, akinek a műhelyébe addig-addig nézegetett befelé, mígnem az behívta. A MÜM 405-ös szakmunkásképző intézetben tanult, majd a Szombathelyi Építőipari Szövetkezetben kezdett dolgozni, végigjárta a ranglétrát, vezető lett.

– A 70-es években minden boltot és vendéglőt átépíthettem. A Pásztor csárda, a Vadász vendéglő, a Kőszegi utcai Taverna (korábban Zokogó majom), a Kispityer, mind a kezünk nyomát viselte: parkettáztunk, lambériáztunk, mestergerendákat raktunk, a söntésekben úgynevezett „betyár kármentőt” létesítettünk (csetepaté esetén becsukható rácsos szerkezet, ami megvédi a vendégektől a standüvegeket). Készítettünk teljes berendezéseket bankok, könyvtárak, hangversenyterem, szállodák számára – meséli, miközben megmutatja a házat. Itthon is sokat alkotott: intarziás hálószobabútort, sokfiókos fürdőszobaszekrényt a feleségének, Katalinnak, akit húsz évig gondozott a súlyos betegsége miatt. Az asszony két éve elhunyt. Jóska bácsit a magas vérnyomás gyötörte meg, volt szívinfarktusa, aztán nemrégiben egy agyi történés, ami a látóidegét tette tönkre, 95 százalékban megvakult. Főz, mos, tereget, magát ellátja, de fát vágni, az udvaron ténykedni, pláne asztaloskodni – amit annyira imádott – már nem tud.

Balikó Józsefet a nagy faiparos múltjával szaktekintélynek tartották a megyében. Két cikluson át elnökségi tagja volt a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának, a Kézműves Kamarának. Tizenhét évig énekelt a Pedagógus Vegyeskarban és a Madrigál Kórusban, utóbbinak elnöke is volt, ahogy a keleti városrész polgárőr egyesületének is. Tizenöt évig együtt dolgozott Kiss Sándor szobrászművésszel. Ő készítette például a rumi templom oltárát, Sándor a szobrát, közös munkájuk volt a muhi pusztán a Magyar Golgota is, két közös alkotásuk van a Vatikánban is. Mindketten alapító tagjai a Szombathelyi Rotary Klubnak.

– Először a feleségét, Lesenyei Mártát ismertem meg, véletlenül. Egy síró asszony jött be a szövetkezethez, segítséget kért. Egy asztalos cserbenhagyta őket, ígért egy díszdobozt a szoborkompozíciójuknak, amit Kiss Sándorral ketten csináltak, és Konkoly István püspök akarta ajándékozni a pápának másnap az ausztriai Schwechaton. A belül meggypirossal kárpitozott, kívül politúrozott doboz (politúrozni se mindenki tud) gyorsan kellett, megígértem, hogy aznap estére elkészülök vele. Megkaptam a méreteket, elkészítettem a dobozt, és hajtottam ki hozzájuk. Ki akarták fizetni, de nem engedtem, mondtam, hogy ezzel a kisegítéssel remélem, megvédtem az asztalosok mundérjának becsületét. Meghívtak szombati vacsorára a feleségemmel. Két műtermük volt, az egyik csak akkor ment át a másikhoz, ha az kérte. Kiss Sándor invitált a magáéba, egy szilfa szobor állt ott, amin dolgozott. Mondtam neki, hagyja abba, mert ez a fa meg fog repedni. El is hasadt később, máig ott áll a műteremben, befejezetlenül. Viszont így kezdődött a barátságunk.

Balikó József ezután Kiss Sándor keze alá dolgozott 1999-ben bekövetkezett haláláig. Csinált neki „szoborfákat”, vagyis előkészítette számára a faanyagot úgy, hogy kivette belőle a feszültséget ott, ahol hasadna, repedne. Nem árulja el a titkot, azt mondja, le van írva, hogyan kell, halála esetén a lánya, Adrienn viszi el három tanítványának, hogy vigyék tovább a találmányt, a mesterségbeli titkot.

– Élvezet volt Kiss Sándorral és a szintén szobrász feleségével dolgozni. Úgy hívtak engem: Édes Jóskám! Megfigyelve bizonyos, magukat „művésznek” nevező személyek kritikán aluli tevékenységét, azt mondták, soha többé nem engedik magukat művésznek szólítani, és megállapodtunk, hogy akkor mi inkább „kismesterek” leszünk.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!