Bemutatták a Répce-vidék költőinek antológiája második, bővített kiadását

A Farkas Sándor Egylet Olvasóköri Csoportja mutatta be a kötetet a csepregi művelődési házban, ahol néhány szerző is jelen volt. Az antológia egy éve jelent meg, de a bemutatója a Covid-járvány miatt idáig tolódott. Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a kiadó vezetője a bemutatón arról beszélt, hogy a pandémia alatt, amikor a kapcsolatok akadályoztatva voltak, átéltük, mi az, ami igazán hiányzik.

– Ebben a kötetben ott van annak a közösségnek a lelkülete, amelyiknek szánták – fogalmazott. Az irodalomnak vannak hegycsúcsai, Arany Jánostól Weöres Sándorig, de csak akkor, ha vannak mögöttük, akik hasonló szándékokkal művelik a nyelvet, megalkotott módon, vagyis másképpen tekintik, mint a hétköznapi emberek. Ha nem lett volna a 19. század, amelynek költészete elköteleződött a nemzet, haza, szabadság, közéletiség mellett, a 18. századi költészetet vennénk alapul, amelyben a virágokról, a napsugárról és a mindennapi létörömökről szóltak a szerzők.

Az antológia versei is hasonló élményt kínálnak, a közvetlen környezet tájait, lelki rezdüléseit állítják középpontba. Sudár Lászlóné T. Molnár Zsuzsanna, a könyv egyik szerkesztője fel­elevenítette azt a tavalyi viharos napot, amikor elmaradt a pre­mier, pedig mennyire várták, hogy bemutathassák, mit írtak – a Répce-mentén ezzel is letettek valamit az asztalra.

Felvetette, hogy egyszer össze kellene gyűjteni a prózákat is, melyekből bizonyosan lapul néhány a helyi szerzők íróasztalának fiókjában. Sági Ferenc szerkesztő a javításokról, a kötetbővítésről és az adatgyűjtés nehézségeiről beszélt. A költőknek lehetővé tették egy-két vers lecserélését újabbra, a többség élt is e lehetőséggel. A tizenegy újonnan bekerült poéta közül négyen már nem élnek, de emléküket verseik közreadásával megőrzik. Így a csaknem 400 oldalas mű közel fele teljesen új.