Neves régész Acsádról

Az acsádi postamester fia régésznek készült, de egyetemi évei alatt beiratkozott a Zeneakadémiára, és elvégezte a fuvola tanszakot. Kiválóan muzsikált, értette, élvezte és egész életében gyakran játszotta a nagy mesterek műveit. Eredeti szenvedélyéhez visszatérve régészként diplomázott, és 1926-ban kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum éremés régiségtárának népvándorlás kori gyűjteménye őrének.

1929-ben és 1935-ben régészeti tanulmányúton volt Moszk vában, Kazanyban és Permben. Itt szerzett ismereteit, kapcsolatait és nyelvtudását felhasználva 1941–42-ben László Gyulával a német megszállás alatt lévő Kijev múzeumainak népvándorlás kori anyagát leltározták, mentették. Fettich fő érdeklődési területe Szkítia, a korai germánság, valamint a hun kultúra keleti összetevőinek meghatározása volt. Vizsgálat alá vette az avar kor fémművességét.

1923-tól aktívan vett részt a vasasszonyfai avar kori temető feltárásában. Fontos megfigyeléseket tett a magyar őstörténettel és a honfoglalással kapcsolatban. Régészeti és gazdaságtörténeti alapokon próbálta lokalizálni Magna Hungariát, illetve Levédiát. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a kazár és a normann hatásoknak. Kimerítően értekezett a tarsolylemezek művészetének eredetéről. Tudományos eredményei elismeréseként 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1945 után a múzeumi igazolóbizottság „németbarátságra” való hivatkozással nyugdíjazta. 1959–60-ban az MTA régészeti kutatócsoportjának ásatási technikusa, majd a veszprémi Bakonyi Múzeum, később az MTA Régészeti Intézetének szerződéses munkatársa volt.

1971. május 17-én, 71 évesen hunyt el. Akadémiai tagságát 1989-ben állították vissza. A jeles tudós szülőháza sajnos már nem áll, így a Panniculus Régiségtani Egylet kezdeményezésére készült, érdemeit megörökítő emléktábla az acsádi kultúrház falára került.

Kiemelt képünkön: Fettich Nándor szülőháza már nincs meg, a kultúrháznál (faluháznál) emlékezhetünk rá