helytörténet

2021.07.17. 07:00

Romok Bozsokon

A romoknak a régi időkben is fontos szerepe volt a kultúrtörténetben. Tiszteletük Magyarországon a XIX. század első felében a nemzeti romantika és a szentimentalizmus időszakában erősödött fel.

Orbán Róbert

Ha a várromok kerülnek szóba, sokunknak szinte önkéntelenül a Himnusz sorai jutnak eszébe: „Vár állott, most kőhalom, / Kedv s öröm röpkedtek”. Rögtön jön utána Kölcsey másik költeménye is, a Huszt: „Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék”… A korszak tájképfestészetében is az egyik leggyakoribb motívum a rom, szinte mindegy, hogy melyik időszakból, az antik világból, a középkorból vagy a török időkből.

Talán paradoxonnak tűnik, de az építészetben akkor nem a megóvás, hanem a romok építése jelentett feladatot. A főúri kertek látványához hozzátartoztak a régiség érzetét fölkeltő vadonatúj műromok is. A bécsi Schönbrunn parkjába például egy római épület maradékát építették fel, s műromok készültek a tatai angolparkba is. A mesterséges látványromok készítésének divatja aztán lassanként háttérbe szorult, s a figyelem az igazi templom- és vármaradványok felé fordult.

Az 1855-ös térkép még jelzi a Batthyány-kastélyt
Fotók: Orbán Róbert

A romkultusz ma is él. Történészek, építészek, filozófusok, turisztikai szakemberek keresik a választ arra, hogy mit kezdjünk a ránk maradt omladékokkal. (Egy példa és változat a szombathelyi Iseum története.) Nemrég egy, az ország másik vidéken lakó ismerősöm keresett meg azzal, hogy családjával Vas megyébe, Kőszeg környékére jönnek kirándulni. Őt is érdeklik a műemlékek, de gyerekei szinte megbolondulnak a várromokért, tudnék-e ilyet ajánlani. Az Óháznál korábban már jártak, így most azt javasoltam, nézzék meg a bozsoki Batthyány-várkastélyt. Nem tudom, jól tettem-e. Tábla jelzi, hogy közel menni veszélyes. A még meglévő falak köré kerítést húztak, s nem sok minden utal arra, hogy a romokat turisztikai látványosságként kezelnék.

A középkori eredetű s eredetileg négy saroktornyos, vizesárokkal körülvett épület nem háborúban, harcokban pusztult el. 180 évvel ezelőtt, 1841 augusztusában, Lőrinc napján villám csapott az egyik toronyba, a kastély a keletkezett tűz következtében a lángok martaléka lett. László János kőszegszerdahelyi plébános a Historia domusban röviden leírta a történteket, majd a következő megjegyzést fűzte hozzá: „Megfog ezen kastély újonnan építtetni, nem tudhatom, de a’ jelenlegi körülmények szerint nem reménylem”. Igaza lett. A tulajdonos Batthyány família számára fontosabb volt a közeli Rohoncon lévő kastély, azt bővítették, fejlesztették, a bozsokival nem sokat foglalkoztak.

Sőt: a falakat ők maguk kezdték bontatni, a téglát pedig eladták, abból épült fel többek között a szerdahelyi plébánia épülete is. (A rohonci kastélyépület azonban a második világháború idején megsemmisült.) A bozsoki Batthyány-uradalomhoz tartozó major épületeinek egy része máig megmaradt. Áll még a tehénszobrokkal díszített majorkapu két pillére is. C. Harrach Erzsébet a Vasi Szemle 1959. évi 2. számában közölt tanulmányt a romok állagvédelméről. Az írás végén röviden szól a hasznosítás lehetőségeiről is: „A Batthyány-várkastély szép boltozatú földszinti helyiségei kevés költséggel alkalmasakká tehetők akár reprezentatív vendéglő, akár a táj értékeit bemutató múzeumi szoba céljaira. A boltozatok tetején terasz alakítható ki.”

Hozzáteszi a tanulmány szerzője azt is: „Bizonyosra vesszük, hogy Vas megye Tanácsa (…) a bozsoki Batthyány-várkastély megmentésére is módot talál.” Azóta már több mint hatvan év eltelt, a tanácsi idők is elmúltak, a felvetéseknek pedig talán nem is volt realitása. A bozsoki romok azonban még láthatók.

Kiemelt képen: A bozsoki Batthyány-kastély maradványai

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!