2021.08.22. 16:00
A tompaládonyi kéttornyú épület története
Sopron vármegye Berekalja és Tompaháza községeit 1907-ben Berektompaháza néven egyesítették, majd annak 1941-es Pórládonnyal történő összevonása óta Tompaládonynak nevezik.
A kisközséget 1950-ben, a Csepregi járás településeivel együtt csatolták Vas megyéhez.
A középkori Berek és Alládony birtokok a XV. században kerültek a Tompa családtól a Káldy család tulajdonába, amelynek tagjai jelentős Sopron és Vas vármegyei tisztségeket viseltek. A tompaládonyi birtokok a XVIII. században már az evangélikus hitre tért Alsókáldy Káldy család tulajdonában álltak.
Káldy József szolgabíró és Chernel Cecília egybekelésük után Tompaházán, a családi kúriában éltek. 1836-ban itt született Gyula nevű gyermekük, aki a Soproni Evangélikus Egyházkerület felügyelőjeként sokat tett felekezetéért.
Az 1966-ban lebontott épület legnevezetesebb lakója nővére, Káldy Ottília volt, aki a szembetegségekhez értő igazi „népi gyógyítóként”, saját főzetű szemvizekkel és szemkenőcsökkel látta el a segítségért hozzá fordulókat. Orvostörténeti kutatások bizonyították, hogy „kitűnően ható szemvize” kevés kámfort tartalmazó kamillafőzet, kenőcse pedig higanyos vazelin volt. Mindkét medicina orvosi szempontból máig elfogadható gyógyírnak számít.
Saját készítésű, a környéken csak „berekalji csodalabdacsoknak” emlegetett pirulái szárított bodzavirágporból készültek. Igazi különlegesség volt, hogy a kenőcseit tégely helyett kitisztított dióhéjban kapták kézhez a hozzá forduló betegek.
Testvére halála után Káldy Ottília a Gazdasszonyok Országos Egyletének egyik vezetőjeként állt élére annak a gyűjtésnek, amely a berektompaházi „régi düledező épület helyén” új evangélikus iskola felépítését eredményezte.
Ottília asszony 95 évesen még megérte, hogy ünnepélyesen átadták az egész környéken építészeti különlegességnek számító „kéttornyú” épületet. 1928. szeptember 3-án temették el a falu temetőjében.
Kiemelt képünkön: Káldy Ottília 95 évesen még megélte a tompaládonyi evangélikus iskola átadását
