verseskötet

2021.08.29. 07:00

Kiírja magából a sok szenvedést a Vas megyei kötődésű Wittner Mária

Wittner Máriát a rendszerváltás után ismertük meg, az egyik legnevesebb ’56-os magyar, két ciklusban is ország­gyűlési képviselő volt. Hagyaték című verseskötete a szombathelyi Szülőföld Kiadó gondozásában jelent meg.

Merklin Tímea

A 84 éves asszony a verseiben megmutatja azokat a feszítő érzelmeket, amelyek mozgatták, viszontagságos életútjának hajtóerővé kovácsolt ­keserűségeit, amelyek elszántságot adtak, hogy védelmezze az ’56-osok érdekeit, és síkra szálljon az igazságtalanságok, a történelemhamisítás ellen. Wittner Mária részt vett a forradalom alatt a fegyveres harcokban, meg is sérült. 1958-ban első fokon halálra ítélték, 1959-ben másodfokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1970-ben szabadult. 1991-ben a Magyar Köztársaság Nagykeresztjével tüntették ki. Jelenleg Dunakeszin él, de tizenévesként lakott Vas megyében is.

A Hagyaték című kötet a gyermekkorig nyúl vissza, nemcsak megjelenik az anyahiány, de egy 1968-as – kalocsai börtönben írt – versben a legmélyebb fájdalmát is kimondja: „anyám nem tartott igényt rám”. A fogvatartottság alatt a korán kezdődött nehéz sorsról is volt idő gondolkodni.

– Anyám feleslegesnek tartott engem. Magukhoz vettek a karmeliták, hazavittek a nagy­anyámhoz. Később visszakerültem anyámhoz, de mindig fenyegetett, hogy bead az Üllői úti menhelyre. Megmutatta, hova, úgyhogy én egyszer bementem oda, és beadtam saját magamat egy szál ruhában – mesélte Wittner Mária. – Akkor fejeztem be a hatodik osztályt. Állami gondozottként kerültem Ikervárra, a leánynevelő intézetbe, ott végeztem a hetedik-nyolcadik osztályt.

Sárváron kezdtem a gimnáziumot, amit a második után hagytam ott. Ikervár jó hely volt, hatalmas kerttel, parkkal. Egyszer letiltottak a hintáról egy baleset miatt. Megkért az egyik lány, hogy vigyem föl, mert én úgy hintáztam, hogy vertem fönt a vasat. A lány ugrált a hintán, kérdeztem, hogy nem fog-e leesni, azt mondta, nem, aztán mégis leesett, emiatt aztán nem hintázhattam. De annyira szerettem, hogy este, mikor mindenki elaludt, kiszöktem, a lila akácon lemásztam az emeletről, és titokban elmentem hintázni.

Wittner Máriának, amint mondja, a versek segítettek, próbálja kiírni magából a sok szenvedést. Jellemző az egyik címe: „Bánatvirág”, ami akár egy műfaj jelölője is lehetne, miként próbál valaki – gondolatait csokrokba rendezve – emléket állítani egykori bajtársainak, egy korszaknak, egy életszakasznak. A költemények egyben a „kimondás virágai” is – jelképesen a temetőbe a sírokra, ugyanakkor az élők számára –, nélkülözhetetlenek a megbékéléshez. Van vers a „Halálra ítélt házak”-ról, amelyeket évtizedekkel a forradalom után végigjárt, és még mindig ott voltak a falakban a golyók ütötte lyukak, mintha őket is büntették volna. Szól költemény zárkatárs haláláról, elhunyt fiáról. Máriának a másik fia ma már 46 éves; négy unokája van.

– Betegségem idején arra kértem a Jóistent, hogy csak addig éljek, amíg a fiamnak szakmát adok a kezébe. Férfiszabó lett, de most egy öntödében dolgozik. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszúra nyúlik az életem. Legalább ötször kellett volna meghalnom. Először 1956 nyarán hepatitisz miatt, másodszor a forradalom idején: az a ház, ahonnan elmentem a harcokba, telitalálatot kapott, harmadszor november 4-én, amikor megsebesültem, negyedszer, amikor halálra ítéltek, ötödször 1991-ben Vácon, amikor az utolsó pillanatban műtöttek meg egy súlyos szervi probléma miatt.

A Jóisten mindig küldött mentőcsónakot nekem. Azóta nincs gond, teszem a dolgomat úgy, ahogy megesküdtem a siralomházban. A parlamentben is esküt tettem kétszer, de az csak négy évre szólt. A siralomházban tett fogadalom viszont az életem végéig tart. A címadó vers, a „Hagyaték” erről szól. Esküvel fogadtam, hogy nem fogok hallgatni. Sok társamat elvitték mellőlem, hallottam őket jajgatni. Mi is készültünk a halálra, nem tudtuk, hogy ki fogja az üzeneteket továbbadni. Én túléltem, és ők ott vannak velem, bennem. Nem hagyom cserben őket.

Wittner Mária arról is beszélt, a versek emlékeztetnek a véres valóságra, de szerzőjük a lelki megnyugvást keresi.

– Van hitem és szeretem a hazámat, a történelmünket. És kinézek a határon túlra is. Nem pártoskodom, nemzetben gondolkodom. Azzal is számot vetettem, hogy mit kaptam én. Itt vannak a halottaim, akikkel majdnem eggyé vált a sorsom. Amikor beszélek róluk, látom az arcukat, le tudom írni őket. Szeretek jóbarátok között lenni, jókat beszélgetni, szeretem a humort, de annyira nem merülök bele az életbe, hogy megfeledkeznék néhai társaimról. Megtanultam, hogy a nagyhangú dolgokat kerülni kell. Úgy érzem, fentről vezetnek.

Az elmúlt évtizedekben Wittner Mária sokszor feltette magának a kérdést, ő miért jött ki, és akik meghaltak, miért nem. Az 1963-as amnesztia során azokat engedték ki, akiknek nem volt a rovásán „konkrét gyilkosság”, csak „kísérlet”. Akkor úgy lehetett tudni, hogy minden ’56-os kiszabadult. Kádár egy amerikai újságírónak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy Magyarországon már nincsenek politikai foglyok. Aztán mégis megtörtént, hogy 1970-ben kiengedtek még három ’56-os női elítéltet, köztük Wittner Máriát.

– A szeretet törvénye szerint élek, ez a legnagyobb. Jézusé. Aki eszerint él, még a tízparancsolatra sincsen szüksége, mert nem fogja elkövetni azokat a bűnöket. Nincs érettségim, nincs egyetemem, egy varrónő vagyok, aki munka után még éjfélig nyomta a gépet. De a tizenhárom év „rácsos egyetemen” kiművelődtem. Eljutottam oda, hogy megköszöntem a Jóistennek azt a tizenhárom évet, mert az tett emberré. Nem az, amikor a forradalomban lövöldöztünk.

Ahogy Koltay Gábor velem készített beszélgetőkönyvének címe is mondja: „Életre ítélve” hurcolnom kellett a keresztet. Unom már a Földet, de magamtól nem megyek el. A halál Isten dolga. Addig meg elvégzem az enyémet. Aki feladatot kap, erőt is kap hozzá. Nagy tervem van október 23-ára: zászlókat hímeztetek az ’56-osok arcaival Mansfeld Pétertől Tóth Ilonáig. Azt mondom ezzel, hogy „nem rajtam múlik a hazám sorsa, de rajtam is, meg rajtad is”.

Wittner Mária újabb kötetét készíti elő megjelenésre a Szülőföld Kiadó, a témája: a rendszerváltás kronológiája.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!