A magány virágai Kámonban

A hatvanhárom költemény majd mindegyike személyes vonatkozású, ezért a könyv Reissig életpályájának fontos dokumentuma. Felidézi édesanyja alakját, aki ápolta, amikor gyerekként beteg volt. Többször is megemlíti Hessent, és vágyódik egy távoli kisváros után, amely számára a boldogságot jelentette. Vannak versek, amelyek egy bizonyos Linához szólnak. A fiatal tiszt Károly főherceg seregében harcolt. A korabeli tudósítás szerint a túlerőben lévő ellenséggel úgy küzdött, mint a spártaiak. Fején és lábán is megsérült, példamutatásáért és bátorságáért kitüntetést kapott. Történetünkben adott tehát egy verseket író fiatal tiszt és adott a múzsa is, Lina, de mi közünk van nekünk, Vas megyében élőknek mindehhez?

Reissig 1784-ben Németországban, a Hesseni Fejedelemséghez tartozó Kassel városban született evangélikus családban. Apja „udvari mechanikus” volt, aki távcsövek készítésével is foglalkozott. Korai éveiről kevés az adat, a katonai pályát választotta, és az 1800-as évek elején már Bécsben élt. (Azt, hogy mikor tért át a lutheránus hitről a katolikusra, nem tudjuk.) 1804-ben a Zeitung für die elegante Welt című újság közölte egyik hosszabb költeményét. Az 1809-ben kiadott könyv – bár népszerű lett, 1815-ben és 1816-ban második és harmadik kiadása is megjelent – irodalmi szempontból nem tekinthető kiemelkedő alkotásnak. A kor stílusa a szentimentalizmus volt, s a versekben az irányzat valamennyi ismérve megtalálható. A kultúrtörténeti összefüggéseket nézve mégis fontos műről van szó, mivel a kötetben szereplő versek között egész sor olyan akad, amelyet a kor jelentős zeneszerzői megzenésítettek. Vannak olyanok, amelyeket Beethoven, s akad, amelyiket Schubert vagy Salieri. Ez utóbbiban magának a költőnek is jelentős szerepe volt. Ő maga küldte el, ajánlotta azokat a művészeknek. Beethoven feljegyzéseiben többször is találkozhatunk a nevével. „Rámenősnek” tartotta, ezért kicsit bosszús volt rá.

…de ki lehetett Lina? Nem lehet rá egészen biztos választ adni, de valószínűleg Bernáth Karolina. Ő lett később a felesége. 1815-ben Bécsben házasodtak össze, s jó néhány évig még ott is éltek. Gyermekeik is ott születtek. 1825–26 táján költöztek Magyarországra, de – legalábbis a kezdeti időkben – még nem Kámonban laktak, hanem a Bernáth család másik kastélyában, a Zala megyei Reszneken. Karolina 1832-ben, 40 évesen, ott halt meg, Lendván a Szentháromság-templom kriptájában temették el. Christian Ludwig Reissig – akiből Magyarországon Reiszig Lajos Keresztély lett – Kámont választotta lakhelyéül, de az ottani éveket már Lina nélkül kellett eltöltenie. 1847-ben halt meg, a községi sírkertben álló kripta lett végső nyughelye. Fia, Lajos 32 évet élt. Unokája, Reiszig Ede a magyar közélet szereplője lett. Tíz éven át, 1895-től 1904-ig Vas vármegye főispánja volt.

Reiszig Lajos Keresztély korán elszakadt a szülőföldjétől. Jó lenne tudni, volt-e később kapcsolata családjának tagjaival. Apja az 1700-as évek végén meghalt. Fiútestvére, Cornelius August mint csillagász-matematikus vált ismertté. Ő is távol került hazájától, Szentpéterváron élt és dolgozott.

Kiemelt képünkön: Itt temették el Christian Ludwig Reissiget