Értékes alapművel gyarapodott a megye honismereti irodalma, 23 szerző írt hiánypótló kiadványt

Hatévnyi munkával, 23 szerző közreműködésével elkészült Bük első, hiánypótló monográfiája. Az egykori három nemesi falu (Alsó-, Közép- és Felsőbük) 1902-ben történt egyesítésével létrejött Bük neve a köztudatban egyet jelent a határában 1962-ben megnyitott gyógyfürdővel. Vonzereje és a határ közelsége révén kedvelt turisztikai célponttá, munkaerővonzásának köszönhetően pedig a Répce völgyének legerősebb gazdasági centrumává vált az idők során. Bükfürdőt 1979-ben gyógyhellyé minősítették, az egész helység 1983-ban nagyközségi, 2007-ben pedig városi címet kapott. Ennek ellenére Bük történelmi múltját csak néhány kutató próbálta meg összegezni monografikus igénnyel. Ilyen összetett műről azonban mindezidáig nem beszélhettünk. A monográfia ötlete még 2010-ben vetődött fel, majd dr. Németh Sándor büki polgármester, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ (NYME-SEK) Társadalomföldrajz Tanszékének oktatója 2011-ben fogott hozzá a megvalósításhoz. Ezt követően prof. dr. Csapó Tamás tanszékvezető elvállalta a főszerkesztői feladatot, és vezetésével négyfős szerkesztőbizottság alakult, amelyben rajta és a polgármesteren kívül Csóka József helytörténet-kutató és Sági Ferenc helytörténész, nyugalmazott könyvtárvezető vett részt.

Vonattal érkezett utasok áradata a büki gyógyfürdőhöz 1963-ban. Az egykori három nemesi falu (Alsó-, Közép- és Felsőbük) 1902-ben történt egyesítésével létrejött Bük neve a köztudatban egyet jelent a határában 1962-ben megnyitott gyógyfürdővel Forrás: Bernáth Lajos

A kötet 11 fő fejezetből és a mellékletekből áll. A monográfia felöleli Bük egész eddigi történelmét, az őskortól napjainkig, különös tekintettel a település demográfiai, gazdasági, oktatási és vallási adataira. Külön fejezetet kapott a város újkori fejlődését megalapozó gyógyfürdő üzemtörténete.

A megújult Városháza 2014-ben Fotó: Csepregi Tibor

Nyári strandolás az alsóbüki Jakab-malomnál az 1950-es években. A malom duzzasztóműve mögött úszásra alkalmas vízmélységűre növekedett a Répce, így az nyaranta kitűnő strandként szolgált. A bükiek nagy része akkoriban a Répcén tanult meg úszni Forrás: Cser Csaba

Önmagában imponáló, akár külön kiadványt is képezhetne a 25 oldalas, 341 tételt számláló irodalomjegyzék, ami Bük eddig publikált bibliográfiái közül a legbővebb. Az összesen 23 szerző által írt mű további 57 adatközlő információira épülő, a teljes könyv összterjedelmének csaknem egynegyedét kitevő 12 melléklettel zárul, amelyek értékes dokumentumokkal, adalékokkal egészítik ki a fő fejezeteket. Az így összeállított 844 oldalas monográfia nemcsak Bük helytörténetében jelent hiánypótló munkát, hanem a megye honismereti irodalma is értékes alapművel gyarapodott.