A borkóstolás szabályai

Bort mindig csak vékony falú üvegpohárból igyunk, soha ne próbálkozzunk szappantartóval, nagyobb öblítősflakon kupakjával vagy szemüvegtokkal. Ha vékony falú áttetsző üvegpohárba kitöltöttük a bort, vizsgáljuk meg a színét. Ha kék vagy barna, legyünk óvatosak, lehet, hogy oldott rézgálic vagy fáradt olaj került a poharunkba. A bor illatáról úgy győződhetünk meg, ha kicsit megjáratjuk a pohár falán, és legalább két-három lélegzetvétel erejéig az orrunk alá tartjuk. Ha azt vesszük észre, hogy a bor az orrunk fölött helyezkedik el, akkor még mindig a színét vizsgáljuk. A kóstolást ajánlatos a könnyebb borokkal kezdeni, amikor a testünk még ruganyos, és nem viselkedik úgy, mint egy rossz kempingszék. Ha a kóstolás előtt nem nyitottuk ki a szánkat, ne számítsunk különleges ízekre. De ügyeljünk arra is, nehogy túl korán csukjuk össze a szánkat, a pohárból leharapott darab nem fokozza az élvezetet. A borok között mégis harapjunk valamit, pl. sajt, alma. Apró hullámpala nem ajánlott. Kóstolás előtt mindig döntsük el, hogy a megkóstolt bort lenyeljük vagy alkalmasint kiköpjük, ellenkező esetben megindul a szánkban a tili-toli, félrenyelünk vagy fölszalad a korty az orrunkba, elveszítjük az egyensúlyunkat, és már nem a kóstolással leszünk elfoglalva, hanem mintha sapkabojtot forgatnánk a szánkban. Ha otthonról fáradtan indultunk el, útközben mérlegeljünk. Ha nem üres a gyomrunk, borkóstolóra megyünk, ha üres, akkor vérvételre. A bor ízéből, illatából és színéből bennünk összeállt harmónia alapján dönthetjük el, melyik számunkra a legjobb. Ebből aztán még néhány pohárral megízlelhetünk. De mindvégig csak annyit igyunk, amennyi ki is jön belőlünk. A kóstolást bátran folytathatjuk, amíg még egy nekifutással ki tudjuk mondani, hogy rabindranathtagore, vagy karcsúsított férfiing, esetleg moszkvicsbusz-slusszkulcs.