Terülj asztalkám az Életünk éttermében

2019.12.22. 15:30

A főszerkesztő és a helyismereti könyvtárosok kifőzték a szombathelyi vendéglátás történetét

Az Életünk folyó­irat legutóbbi tematikus száma lényegében egy ötletcsomag, amit üdén, fiatalosan, egyúttal komolyan és tudatosan építkezve bontott ki egy szerkesztő­csapat: kifőzték a szombathelyi vendéglátás történetét.

Merklin Tímea

Helytörténeti csemege: szombathelyi vasúti étterem anno – Spiegler Tibor gyűjteményéből Fotók: VN

A főszerkesztő/konyhafőnök Alexa Károly mellé beállt séfnek Szalainé Bodor Edit, kuktának pedig Spiegler-Kutasi Nikoletta, és összehoztak egy olyan lendületes helytörténeti mozaikot, amely a hasonlók sorából érdekes, színes tálalásával, értékes, gazdag képi illusztrációival emelkedik ki.

Az Életünk folyóirat időről időre jelentkezik egy-egy tematikus számmal, amely mögött nem először áll a Berzsenyi Dániel Könyvtár anyaga, de a háttérből most kifejezetten előlépnek, és betérnek az Életünk éttermébe, megérkeznek egy szerkesztőségi vendégségbe a helyismereti könyvtárosok, és „terített asztalt” raknak.

Helytörténeti csemege: szombathelyi vasúti étterem anno – Spiegler Tibor gyűjteményéből Fotók: VN

A könyvtárosok a Savariensia helyismereti gyűjteményben mazsoláztak, újságcikkeket, fotókat, aprónyomtatványokat is összevadásztak, és az ötleteiket jó ízléssel, kellemesen, harmonikusan fűszerezve készítették el ezeket a „történeti falatkákat”, amiket a kiadvány „étlapként” rendez egységgé.

A folyóirat képanyaga részben a könyvtáré, részben Spiegler Tibor magángyűjtőtől származik. Az anyaggyűjtéshez mindemellett felhasználták Horváth József Szombathely vendéglátása a helyi sajtóban (Szombathely, 2018) című kéziratát is.

A helyismereti „terülj asztalkám” kínálata az 1800-as évektől a rendszerváltásig mutatja be a kóstoltatás módszerével a város vendéglátásának trendjeit, fordulópontjait, olykor meglepő eseményeit.

Minőségi alapanyagokat hoztak a „beszállítók”, igényesen sütöttek-főztek a szerkesztőségi konyhán, és előállt „Előételek, Főételek, Köretek, Savanyúságok, Desszertek, Italok” tagolásban az érintett időszak fontos vendéglőinek, éttermeinek, szállóinak, csárdáinak, kertjeinek jó emlékű, szinte meg­ízlelhető világa, amelyben helyet kapott az Izis Bár, a Casino és a Helyőrségi Klub is.

A fejezeteket egy szép, Szombathely és vidéke ÁFÉSZ címerrel ellátott grafika nyitja.

A fejezeteket ÁFÉSZ-címerrel ellátott grafika nyitja

Az egykori étel- és itallapok kínálata mellett a sajtó is fontos forrása a vendéglők világának. Például a Dunántúli Esti Hírlap egy 1924-es számából bevágtak egy (esetleg a mai vendéglátóknak is ötletet adó) hirdetést, amely arról tudósít, hogy Meinl Gyula a fióküzletében egyik nap tea-, másik nap kakaó-, a harmadik nap kávépróbafőzést rendez, és az alkalmakra meghívja „igen tisztelt vevőit és azok ismerőseit”.

A Vasvármegye egy 1895-ös lapszámából idézik meg a szerkesztők (a korabeli írásmód szerint) Schreiner Ferencz fiait, akik azt kívánják közzétenni, a szűkszavú hirdetésszövegekhez képest meglehetősen bőven fogalmazva, hogy sörtelepükön „képesek lesznek a legnagyobb igényeknek is megfelelni”, illetve hogy az a törekvésük, hogy a vevőiket „a legjobban kielégítsék”.

A lapok azt is elárulják, hogy a hírek gyakran származtak a vendéglátóegységekből, nem véletlenül, hiszen már akkor is ott zajlott az „élet”, a vendéglők, kávézók egyben társadalmi színterek is voltak.

Az Életünk legújabb tematikus számát lapozgatva többször adódik okunk arra, hogy az ízlelőbimbóink vágyni kezdjenek az olyan hajdani harapnivalók után, mint a jércebecsinált leves velőgombóccal, a fogaskocsonya tartármártással, az őzgerinc és -comb makarónival és csitkenyével vagy a hizlalt kacsa és malac gombás rizzsel és párolt káposztával.

A kortyolnivalók között az ósomlói és a Felsőbüki Nagy-­féle badacsonyi adhat szárnyat a fantáziánknak.

Szakácsok, séfek birodalma 1927 – ugyancsak Spiegler Tibor helytörténeti gyűjteményéből

Köretként szellemi táplálék a helyi lapok korszakot megfestő mozaikkockáinak spiritusza, a letűnt idők nyelvi leleményei ma már sokszor viccesnek hatnak. Ilyenformán kiderül például a Vasvármegye századelői számaiból, hogy a Deákligeti vendéglő „a szalmaözvegyek állandó találkozóhelye” volt, Kikaker pedig a lap hasábjain jelenti be, hogy az éttermét „bodegaszerűen” fogja szélesebb mederben vezetni, meleg ételt megrendelésre kínál.

A múltidéző játékban a Vas Népe is megkerülhetetlen: a hetvenes-nyolcvanas évek köz­étkeztetésről szóló cikkei például „szesz- és füstmentes” éttermet is nevesítenek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!