A fotózás volt Capa élete

Robert Capa mintegy 70 ezer tételből álló hagyatékából összeállított, 937 képet tartalmazó fotógyűjteményből összesen három sorozat létezik a világon: Cornell Capa, a művész öccse válogatta és készítette el a nagyításokat, amelyekből egyet az általa létrehozott New York-i International Center of Photography (ICP) birtokol, egy Tokióban található, és a harmadikat vásárolta meg - az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) nyújtotta 300 millió forintos támogatásból - a Magyar Nemzeti Múzeum. Az úgynevezett master anyagból és 50 darab vintage kópiából, valamint portrékból álló gyűjtemény bemutatja a művész 1932 és 1954 közötti életútjának valamennyi jelentős állomását. Ebből válogatott kronologikusan és tematikusan Páldi Lívia, a Műcsarnok főkurátora a Ludwig Múzeumban megrendezett ki- állítás számára. A master gyűjteményből több mint kétszáz kép került a falakra, döbbenetes közelségbe hozva a múlt század megrázó történelmi eseményeit. 

A tárlat Budapesttel indul - családi képek, portrék és egyéb dokumentumok, például édesanyjának írt leveleinek bemutatásával -, majd láthatjuk a Berlinben kapott első komoly megbízást, a száműzetésben élő Lev Trockij 1932-es koppenhágai beszédéről készült sorozatot. Tanúi lehetünk a Párizsban töltött viszontagságos éveinek, majd megérkezünk a magyar Friedmann Endre/André Friedmann életművének legmeghatározóbb időszakához, amikor a spanyol polgárháborúban és a kínai-japán háborúban (1936-1939 között) Robert Capává, a világ leghíresebb háborús fotóriporterévé vált. Követjük a világháborús hadszínterekre Észak-Afrika, Szicília és Dél-Olaszország frontjain, valamint 1944. június 6-án, a normandiai partraszálláskor készített megrázó képei által, majd borzonghatunk a Steven Spielberg filmrendezőt is megihlető D-nap sorozaton (Ryan közlegény megmentése), a németekkel kollaboráló francia nők meghurcolásán. 

A háborús riportképek sorát az ardenneki offenzíva és a szövetségesek németországi előrenyomulásának fotói zárják le. Capa világháború utáni munkásságát az Izrael állam megalapításáról, harcairól, a bevándorlókról és menekültekről készített riportjai, valamint az 1947-ben John Steinbeckkel a Szovjetunióba tett utazás, majd az 1948-1949-es kelet-európai körút fotói reprezentálják, köztük több budapesti felvétel is található. A kronológiai sorban közeledik a dráma csúcspontja: az indokínai képek és közvetlenül a tragikus halála előtt készített, 1954. május 25-ei felvételek, ahogyan Vietnamban a katonák a taposóaknákat keresik. E munka során vesztette életét. Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel - vallotta Robert Capa. A kiállításon bepillanthatunk a fotóriporter társasági életének dokumentumaiba is, láthatjuk örök bohémként, békés-derűs pillanatokban, a fronton is civilként. Ízelítőt kapunk portréfotóiból is, a korszak számos nagy alakját és a számára fontos személyeket - kollégákat, barátokat és szerelmeket - örökítette meg, Pablo Picassót, Ingrid Bergmant, John Steinbecket és Ernest Hemingway-t.