A gyerek a felkelő napba néz - Bemutatták az Életünk 56-os különszámát

Az Életünk 1956-os dupla különszámát a folyóirat székhelyén, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, Nagy Éva igazgató köszöntőjével mutatták be a reménybeli olvasóknak. Bár olyan műfajra (műnemre) épül az ünnepi lapszám, amely egyébként is speciális olvasói felkészültséget kíván: Alexa Károly bevezető esszéje után három dráma következik, vagyis a legközelebbi kérdés úgy szólhat, hogy lesznek-e - és ha igen, mikor - színházi bemutatók. A színház ráadásul a szó minden értelmében a legelevenebb, legközvetlenebb élményt adó, a legközvetlenebb hatást kiváltó művészeti ág.

Fotó: Unger Tamás

ELHITETNI MAGUNKKAL AZ IGAZSÁGOT Hozzásegíthet ahhoz (vannak is erre példák), amiről Alexa Károly személyes hangvételű esszéjében így ír: (...) Ahhoz, hogy 1956 ne csak emlékező évfordulók ügye legyen, el kell hitetnünk magunkkal az igazságot - bármily bizarrul hangozzék ez - azt, hogy mindaz az eszmekör és indulati felhatalmazás, ami 1989-ben újabb fordulatot adott a magyar időnek, amely lezárta nemzetünk legnyomorúságosabb évszázadát, az 1956-ban fogalmazódott és nyilvánult meg szívünkben. És mindez akkor válik valóban történelemalakító erővé, ha visszapereljük a forradalmat a mindennapokba. (...) A visszaperelni azt jelenti, ami szinte lehetetlen, mégis nemzeti lecke: megtalálni és magunkévá hasonítani az emlékeket, mert csak így válhatnak élménnyé.(...) Az ismert borítót, a címet és a grafikai sormintát (borító- és lapterv: Sellyei Tamás Ottó) ezúttal fekete-aranyba öltöztető ünnepi Életünk-szám az 56 és köv. címet kapta. A megfejtés az olvasóé.

SZEMÉLYESSÉG Alexa Károly a személyességre apellálva indítja a könyvtári beszélgetést is. A 60. évforduló azt jelenti, hogy sokaknak még személyes élményei-emlékei vannak a forradalomról; és egyúttal azt is jelenti, hogy a történelmi távlatot nem nyertük, nem nyerhettük el az események szemléletében. De a gyerekkori benyomásoknál nincs fontosabb: Egy tizenegy éves gyerek, aki az apja kezét fogva néz a szétlőtt Üllői úton felkelő napba, az tudja, hogy ez a nem egészen kéthetes esemény mi volt a magyar históriában. Alexa Károly sejthetően önmagáról beszél. Névnapját november 4-én, születésnapját június 16-án ünnepli; lám, így is képes összefonódni egyéni élet és történelem. Az újratanulás szükségességének okai véleménye szerint például abban keresendők, hogy miközben párhuzamként kínálkozó 1948/49-es forradalom és szabadságharcban mindenki benne volt , 56 jórészt Budapestre koncentrálódott.

MITOLÓGIA KELL Mindehhez túl kevés idő adatott: nem volt idő megteremteni a forradalom közös mitológiáját - Gérecz Attila nem írta meg a Nemzeti dalt -, aztán pedig a hallgatás évtizedei következtek. Először 1986-ban érződött valami furcsa felindulás , amikor - a 30 év lejárta után - megkezdődött az 56-os sírok fölszámolása: Én megfordultam abban az időben a Kerepesi temetőben. A vadrózsával benőtt dzsumbujban néztem a neveket, az évszámokat: 1929-1956, 1935-1956. Ezek a fiatalemberek úgy haltak meg, hogy nem volt családjuk, feleségük, gyerekük, nem volt, aki megváltsa őket. Alexa Károly azt mondja, készületlenül érte a rendszerváltás a társadalmat. De 56 nem lehet egy üres luk a történelemben . Az Életünk főszerkesztője egyébként úgy látja: mostanában érkeztünk el oda, hogy mintha személyes közünk kezdene lenni a dolgokhoz. Most kezdjük egyben látni az eseményeket.

SZERZŐI EGYENSÚLY Az Életünk ünnepi számában - amely szintén az egybenlátás szellemében jött létre - tökéletes az egyensúly: a négy szerző közül ketten személyes élményekkel is bírnak 1956-ról, ketten már csak a történelemkönyvekből, esetleg családi elbeszélésekből szerezték ismereteiket. A születés kegyelme című heroikus románc szerzője, az 1964-es születésű Lajta Erika nem tudott itt lenni (álnéven ír, civil foglalkozása van). Eljött viszont Sarusi Mihály, aki 1944-ben született, és életét komolyan meghatározták 1956 eseményei.

ÁLOMPUSZTA Álompuszta című színjátékát a szülei emlékének ajánla: Apám, a Békéscsabai Fodrász és Fényképész Ktsz munkástanácselnöke és Anyám emlékére, aki 56 végén azt mondta apámnak (ő úgy gondolta, hogy ha idehaza nem teheti meg, hát New Yorkban nyit üzletet!): NEM MEGYÜNK SEHOVA. A megcsillagozott cím alatt, a lap alján ott a magyarázat: Sarusi Mihály drámája a magyar parasztság szovjet jellegű tönkretételének és 56-os talpraállítási kísérletét moszkvai segédlettel vérbe fojtó pufajkás ellenforradalomnak az ábrázolására törekszik. A szerző a szombathelyi Életünk-délutánon mindenekelőtt cáfolja azt a közhelyet, hogy nincs 56-os irodalom . Nemcsak Márai és Illyés van, hanem mások is. Sorolja: Szakonyi, Simonffy, Balogh Elemér (A tanár úr), Benedikty Tamás (Szuvenír). És ő maga is megírta a saját 56-os regényét, Kazal címmel emléket állítva a forradalom csabai vezéralakjának , Fekete Pálnak, akinek eljátszották a kivégzését , aztán segédmunkásként élte végig az életét. És most itt van - Alexa Károly megfogalmazásában - az 56-os parasztdráma , amely a leszámolással fejeződik be; ott, ahol Lajta Erika drámája elkezdődik.

DE KI ÖLI MEG CÉZÁRT? Az ünnepi szám legfiatalabb szerzője Csikós Attila (1969), akinek De ki öli meg Cézárt? című abszurdja a jelenkorban játszódik, dupla, tripla - vagy ki tudja, hányszoros - csavarral: színház a színházban. Shakespeare-n áttűnik az élet. Vagy fordítva. A központi konfliktus a Magyarországon máig kínosan kibeszéletlen ügynökügyből fakad. Csikós Attila szinte világmetaforává növeli a ki hallgat le kit helyzetet. Mintha egymás ügynökei lennénk. Idáig jutottunk. A titkok kifecsegéséhez a színházban nem kell más, mint az öltözőben bekapcsolva hagyott mikroport. A szerzőt foglalkoztatja a téma: A napon sütkérező hal című nemzedéki regényének is fontos szála a vélt vagy valós ügynökmúlt.

MÁRTON KÍSÉRTE Egyáltalán nem zárójelben: örömteli, hogy Csikós Attila egyre többször látogat vissza Szombathelyre. Itt született, itt volt kisgyerek. Az idén nyáron Márton kísérte haza: ő a Márton-passió librettójának szerzője. (...és ha még régi kedvenc étterme, a Vaosz is újra kinyitna, hát, az volna az igazi csoda...)

Az Életünk 56-os számát Jancsek Antal (1907-1985) eddig ismeretlen1956-os képsorozata illusztrálja, Sümegi György ajánlásával. A BDK-bemutatón Szabó Tibor, a WSSz színművésze olvas föl Sarusi Mihály és Csikós Attila drámáiból. Csikós Attila maga is beszáll: Szabó Tibor a színész, ő a nyomozó.

KESERGEK Az 1922-es születésű festőművész, Káldy Lajos szól közbe, kezében a friss Életünk: azt mondja, nem biztos, hogy minden egyes szó eljutott hozzá, hallókészüléket hord. Fontosnak tartotta, hogy itt legyen. A saját 56-os emlékei - Welther Károlyról, Káldy Lászlóról, a testvérbátyjáról, a kivégzőosztagról - olyan elevenek, mintha minden tegnap történt volna: Elnézést az indulatos szavakért. Az emlékeimen kesergek.

CSEND Az előtérben a BDK-hagyományok szerint pogácsázás oldja az emlékezést. Visszük magunkkal az Életünket. Ahogy a Csikós Attila-darab zárlatának női kórusa mondja: (...) megfigyelőknek / megfigyelője, / tudd a helyed! / De mondd, ki a spicli? / Mondd, kik vagyunk mi? / Mondd, ki a tettes? / Mondd, ki a tettes? / Mondd ki, a tettes... (Lassan minden elsötétedik. Csend.)