A gyerekmentő öreg tölgy

A közel 15 ezer fős hadoszlop 1848. október 10-én, a fertőszentmiklósi ütközetet követően megszállta és kirabolta Lövőt, felgyújtotta Újkért, majd Zsirát, ahol le­égett a templom is. A soproni nemzetőrök egységei másnap reggel érték utol őket, és kilenc óra tájban tüzet nyitottak rájuk. A megzavarodott horvát gyalogság a peresznyei dombok erdeibe futott, majd hamarosan fehér zászlós békét kérő parlamentert küldött a magyarokhoz.

Amikor azonban Teodorovics rájött, hogy egy náluk kisebb erő ugrasztotta meg őket, békeajánlatát visszavonta, és a védett állásokból puska- és ágyútüzet vezényelt. A tűzpárbajnak az alkonyat vetett véget. Közben híre ment, hogy Csepreg irányából a Vidos József vasi alispán vezette nemzetőrség megindult ellenük, ezért a sötétség leple alatt erőltetett menetben Kőszeg felé indultak. Jellemző a fejvesztett menekülésre, hogy az összerabolt holmikat útközben eldobálták. A Peresznyén való átvonulás előtt Teodorovics a horvát bíróval kezességet vállaltatott, hogy a sereget nem éri bántódás a faluban, ennek jeleként kitűzette vele a fehér zászlót. A messze hangzó ágyúdörgésből és puskaropogásból a környéken lakók sejthették, semmi jóra sem számíthatnak.

Kozmár Pál visi plébános naplójából tudjuk, hogy egy horvátok által kilőtt ágyúgolyót mutogató zsidányi ember a falvakat sorra járva mesélte az eseményeket. A zsidányiak a híreket hallva az erdőbe menekültek, és a hagyomány szerint a Peruska Mária tölgyfái alatt vészelték át a hadjáratot.

Az erdő 1866-tól vált zarándokhellyé, amikor a falu földesurának, Bechtold Zsigmond grófnak Lipót nevű hároméves kisfia egy vadászaton elveszett. A gyermeket csak háromnapi keresés után annak a háromszáz éves tölgyfának a tövében találták meg, amelyre a zsidányiak már 1848-ban egy Mária-­képet függesztettek. A csoda emlékére Bechtold Zsigmond gróf minden évben szeptember 8-án hálaadó szentmisét rendelt el, „Peruska Mária” így vált a grófi család és a környékbeliek zarándokhelyévé. A népek közötti megbékélés tiszteletére 1894 és 1949 között március idusán a környékbeli falvak lakói találkoztak, 1909-tól Havas Boldog­asszony napján horvát búcsút tartottak itt. A kommunizmus éveiben a kegyhelyhez vezető utakat beszántották és a tölgy­matuzsálemet kivágták. A hagyomány felélesztésére 1983-ban a vadászok Hubertusz-misét tartottak. A több száz hívő részvételével évente megrendezett esemény kezdeményezői a hívők adományaiból 1994-ben Szent Hubertus és Szűz Mária tiszteletére kápolnát építettek, amely napjainkra a Mária-úton Mariazellbe zarándoklók ünnepi stációja lett (szélesség N 47° 23,317’ – hosszúság E 16° 37,816’).