A kastélyparkban kiszabadítására vár a kővitéz

Két hónap múlva, november 11-én, Szent Márton napján lesz a 100. évfordulója annak, hogy a Compiègne melletti erdőben aláírták a I. világháború végét jelentő fegyverszünetet. Tehát rövidesen véget ér a nagy háborúra emlékező rendezvények négy éve tartó sorozata is. Kevés olyan település van Magyarországon, ahol az elmúlt években ne emlékeztek volna meg a háború hőseiről, sok helyen az elesettek emlékművét is felújították. A világháborús emlékszobrok, emléktáblák hozzátartoznak a magyar településképhez.

Ritkaságnak számít az olyan falu, ahol annak idején az emlékállítás elmaradt. Mindenhol fontosnak látták, hogy a harc közben meghaltak neve kőbe vésve fennmaradjon. Az emlékműállítást központilag szervezték, de a tényleges megvalósításhoz a községek áldozatvállalására is szükség volt. A gyöngyösszőllősiek különösen kitettek magukért. (A falu nevét régen két l betűvel írták, a hagyománytisztelők ma is ehhez igazodnak.) Szerencséjük volt, mert nem a felkínált minták közül kellett választaniuk. A Szőllősön élő szobrász, Merkly Ferenc teljesen egyedi alkotást készített. Az emlékmű ágyékkötőt viselő, őserőt sugárzó harcost ábrázol. A férfi a jobbjában kardot és koszorút, a baljában magyar címerrel díszített pajzsot tart. A szobor magas talapzatán díszes keretben a háborúban elesett 48 szőllősi katona neve volt olvasható.

Az emlékmű eredetileg a Rákóczi utca a Szent Gellért utcák találkozásánál állt. Ez a hely a régi szőllősi főutcától kicsit távolabb volt, itt tervezték kialakítani a település(rész) új központját. Ez az út vezetett a temetőhöz. 1943-ban a közelben épült az új templom, amely aztán egy évvel később bombatámadás következtében elpusztult. A régi épületből csak a harangláb maradt meg. Ez utóbbi ma a Reguly Általános Iskola udvarán látható.

Merkly 1883-ban Budafokon született, de alkotó életének nagy részét Szombathelyen, illetve a szomszédos Szőllősön töltötte. 1941-ben halt meg. Legismertebb munkáját, a 83-as gyalogezrednek a szombathelyi Jókai parkban álló emlékművét 1931-ben adták át. Egy évre rá készült el a szőllősi szobor, amelynek avatóünnepségét 1932 szeptemberében rendezték meg. A korabeli tudósítás szerint az emlékművet a település nevében Elek József községbíró vette át. A szobor tehát ezzel az átvétellel Gyöngyösszőllős tulajdona lett. A falut a következő évben Szombathelyhez csatolták, így a „dolgok logikája szerint” az emlékmű is a város birtokába ment át.

A hősi szobor az idők folyamán átkerült az Erdődy-kastély parkjába. Az a szerencsés, aki ma megnézheti az „ősmagyar vitézt”, nem biztos, hogy rájön: emlékművel van dolga. A szobornak most nincs talapzata, s ki tudja, vajon a feliratos táblák vagy azok töredékei megvannak-e valahol. Voltak időszakok, amikor a kastélykert, ha megszorításokkal is, de látogatható volt. Sőt a város 1918-ban olyan szerződést kötött a tulajdonossal, amely lehetővé tett a park felkeresését. Ez az idő azonban nagyon régen volt, a park már két évtizede zárva van.

Van olyan érv is, amely – ha a hely látogatható lenne – indokolhatná a szobornak éppen ebben a parkban történő elhelyezését. A kastélyt az első világháború idején sebesült katonák gyógyítására használták, az emlékmű a helyi hősi halottak mellett rájuk is emlékeztet.

Szőllős mára teljesen egybeolvadt Szombathellyel. A régi helybeliek között még jócskán vannak olyanok, akik emlékeznek a kőből készült vitézre. Van, aki becézgeti is a szobrot. Gézának nevezi, mert úgy tudja: a szobrász magát Géza fejedelmet mintázta meg.

Az illető úr, ha találkozunk, mindig megállít és felveti: tenni kéne valamit Géza kiszabadítása érdekében.