Hétvége

2012.12.14. 17:44

Megtalálták Heckenast Gusztáv sírját

Megtalálták Heckenast Gusztáv 19. századi könyvkiadó sírját Pozsonyban. Neve Landerer Lajoséval kapcsolódik össze, náluk nyomtatták 1848-ban a szabad sajtó első lapjait: a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

Merklin Tímea

A három Heckenast - István, Gusztáv és Péter - a pozsonyi nagykövettel, dr. Balogh Csabával együtt keresték fel nemrégiben a sírhelyet, amit Kovács Jenő talált meg.

- Pozsonyban jártam a temetőket, mert a sírfeliratok megmutatják, milyen nemzetiségű emberek éltek itt. Két temető van itt: az evangélikus temető a vár alatt és a köztemető, lent a városban. Megállapítható, hogy 45 százalék német, 45 százalék magyar és 10 százalék szlovák lakosság élt itt - tudjuk meg Kovács Jenőtől, az Apáczai Alapítvány kuratóriumának elnökétől. - Fényképeztem a sírokat, gyűjtöttem a neveket, feltűnt a Heckenast név. Később kiderült, ez a 48-as nyomdász sírja. A Heckenastok tudták, hogy Pozsonyban van eltemetve, de sosem jártak ott. Elhatároztuk, hogy kimegyünk. Alsóbodokon, ahol a Bolyai iskolának testvérkapcsolata van, találkoztunk a nagykövettel, aki utánanézett a Heckenast-sír történetének.

A három Heckenast: István, Gusztáv és Péter unokatestvérek, a könyvkiadó és nyomdász testvérének ükunokái, balról a második a pozsonyi nagykövet, dr. Balogh Csaba. Együtt keresték fel Heckenast Gusztáv sírját. Fotó:  Kovács Jenő

1986-ban, Heckenast Gusztáv születése 175. évfordulóján tettek a pozsonyi Kecske utcai temetőkápolna falára emléktáblát (itt van a sírhely), magyar és szlovák nyelvű szöveggel: "könyvkiadó, könyvkereskedő, magyar, német és szlovák nyelvű művek, hírlapok folyóiratok terjesztője, a közép-európai könyvkultúra egyik megalapítója és fáradhatatlan munkása".

- Ebben az a különös - mondja Kovács Jenő -, hogy úgy tudjuk, szlovák nyelvű műveket Heckenast nem adott ki. A sír feledésbe merült, nem koszorúzták. Pedig itt vannak a temetőkápolna oldalában az 1945 előtti pozsonyi értelmiségiek, meghatározó személyiségek sírhelyei, polgármesterek, alpolgármesterek, kórházigazgatók, vármegyei főispánok, köztük az a Jeszenák is, akinek sírjához minden október 6-án rendszeresen kimennek a magyarok - köztük a nagykövet, dr. Balogh Csaba -, hogy megemlékezzenek róla. De ők sem tudták, hogy itt van Heckenast Gusztáv sírja. Most a látogatásunkkal felhívtuk rá a figyelmet, a nagykövet azt mondja, azután ezt az emlékhelyet is számon tartják majd Pozsonyban, október 6-án majd ezt is koszorúzzák. Március 15-én mindig a Petőfi-szoborhoz mennek.

- A nyomdásznak nincs egyenes ági leszármazottja. Négy felesége meghalt, csak egy lánya volt, aki nem vitte tovább a nevet. Az ő nagyapjától - aki az 1700-as években jött Svájcból - származnak a ma élő Heckenastok. Heckenast Péter apja, Dezső, történelem tanár volt, ő nagy családfakutató, a doktoriját Heckenast Gusztáv történetéből írta. Montreálban élt, ott is halt meg, nem nyomta a belpolitikai helyzet, amikor a történetet leírta - tudjuk meg Heckenast Istvántól.

Heckenast Gusztáv sírja. Fotó: Kovács Jenő

Heckenast Gusztáv pesti szerepe 1832-ben kezdődött, mikor átvette sógora könyvesboltját. Amint minden valamirevaló könyvkereskedő akkoriban, könyvkiadással is foglalkozott, a kor legkiválóbb íróinak műveit adta ki: Jókaiét, Kemény Zsigmondét, Arany Jánosét, Berzsenyiét, Eötvösét és másokét. Heckenast Gusztáv tevékenységével kezdődött a magyar könyvkiadás fénykora. 1840-ben társult Landerer Lajossal, a neves nyomdásszal, kettejük összefogásából jött létre a nyomtatást, a kiadást és a terjesztést is átfogó cég. Nyugat-Európából hozattak modern nyomdagépeket, felszereléseket, így jött létre a korszak legerősebb, legmodernebb vállalkozása. Náluk nyomták például a Budapesti Szemlét és Kossuth Pesti Hírlapját is.

A történész Heckenast Dezső leírja, hogy szó sem volt 1848. március 15-én a Landerer és Heckenast nyomda megostromlásáról, semmiféle erőszak nem történt. Landerer és Heckenast már előző este szokatlanul nagy mennyiségű papírt áztattak be a nyomtatáshoz, és 15-én már reggel nyolckor Traeger Endre művezető öt szedővel készen állt két egyoldalas röplap kiszedéséhez. Petőfi nagy izgalmában otthon felejtette a kéziratot, és emlékezetből diktálta a szedőnek, így a nagy sietségben három hiba is becsúszott az első kiadásba, amint ez a történész és a Nemzeti Múzeum első példányain is jól látszik. Heckenast Dezső a tévedések helyreigazítása során arra is kitér, hogy a Nemzeti dalt nem az amerikai sassal díszített Columbain-sajtón nyomtatták, amelyik a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható, ezen a 12 pontot nyomtatták. A Nemzeti dal magyar és német kiadását két kisebb gépen, a Dingler-sajtón nyomták, részletekben. És miután az ifjúság elvonult, tovább folyt a munka a nyomdában, hogy elég mennyiségű röplap legyen délutánra, a múzeumkerti népgyűlésre.

Landerer és Heckenast nagy árat fizettek a nemzeti lelkesedésben és a sajtó felszabadításában való részvételért, de főleg a Kossuth-bankók nyomásáért, ami a szabadságharc anyagi alapját adta. Landerer Lajos 1854-ben meghalt, utána Heckenast Gusztáv egyedül vezette a céget, évekig zaklatták a rendőrök, és csak súlyos pénzáldozatok árán menekült meg a börtöntől, 1873-ban Pozsonyba költözött. Ott halt meg 1878-ban.

Heckenast Gusztáv

 

A fejlődésre vállalkozni kell

Merklin Tímea

Az ősök, a múlt tisztelete óriási jelentőségű, hiszen azzal együtt lehetséges elfogadni a jelent, és ezzel együtt nyílik meg a jövő, új szellemi mozgások lehetősége. A családi sztori, hogy a Heckenastok megtalálják és felkeresik ősük elfeledett sírját, messze túlmutat önmagán. Szól a szlovákiai magyarok, a pozsonyi értelmiség helyzetéről, de arról is, mit tisztelhetünk mi mind Heckenast Gusztávban, mint a magyar történelem egyik alakjában, akit Jókai könyvcímét használva Schöpflin Aladár nevezett el a magyar könyvkiadás aranyemberének. A könyvkiadó színes egyéniség volt, tájékozott, művelt ember, akinek pilismaróti kúriájában művészeti szalon működött, vendégei közt Vörösmartyval, Jókaival, Eötvös Józseffel. Öt évvel ezelőtt rendeztek ott egy irodalmi találkozót, ahol legalább 60 Heckenast jelent meg, még külföldről is hazajöttek a népes család tagjai, köztük rádiós, fül-orr-gégész, mérnökök, tanárok. Az ottani könyvtárat Heckenast Gusztávról nevezték el. Születésének 200. évfordulóján, tavaly az Országos Széchenyi Könyvtárban rendeztek kiállítást a tiszteletére Vállalkozás, kultúra, polgárosodás címmel. Heckenast Gusztáv a 19. század kultúra- és gazdaságtörténetének fontos szereplője volt. Alkotó, teremtő ember, aki választott és mesterien fejlesztett szakmája által, nagy hatással tudott lenni a környezetére, az országra. Kiadói tevékenységében a könyveken és a sajtótermékeken kívül zeneművek, kották, képzőművészeti illusztrációk is szerepeltek. Az első kiadású könyvészeti anyagot a Heckenast-család őrizte, mígnem 2011-ben az OSZK-nak ajándékozták, amikor a könyvtár kiállítással tisztelte meg ősüket.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!