A kórus ajándékdalai

A Pedagógus Vegyeskar csupán egy-két dal erejéig állt színpadra az adventi Fő téri programsorozatban, a kórustagok mégis fontosnak tartották, hogy a próbákon felkészüljenek, majd a fellépés napján otthon hagyva a családot, napi teendőket, felöltözzenek, és kimenjenek a néhány perces műsor kedvéért az emberek közé, hogy közreműködjenek az ünnepi hangulat megteremtésében. December 18-án az MMIK-ban is szerepeltek az Idősek Karácsonyán.

- A Pedagógus Vegyeskar férfikarként indult 1969-ben, ám már négy év múlva vegyeskarrá alakult, mert így bővebb repertoár volt lehetséges - mondja Bognár Nóra, aki 2004 szeptembere óta karnagya a kórusnak, amelyet kicsit az egyházzene irányába is elmozdított.

- Kilencéves korom óta kántorizálok; az evangélikus lelkész kezdett tanítani, hogy legyen orgonistája, 1991-ben játszottam először nyilvánosság előtt Katafán a kápolnában egy harmóniumon - meséli Nóra. Tizenhárom évesen már három falu (Katafa, Szarvaskend, Hegyháthodász) kántora volt, egy évvel később végzett a körmendi zeneiskolában. Orgonából érettségizett; Virágh András orgonaművész tanította két évig, hatására ment a Berzsenyi Dániel Főiskola egyházzene-ének szakára. Jelenleg tanít a Paragvári Utcai Általános Iskolában, három kórusa van, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség kántora.

- A szüleim minden döntésemben támogattak. Illetve nem is döntések voltak ezek, hiszen sosem volt kérdés, hogy tegyem, ne tegyem, csak ráálltam a kijelölt útra, elfogadtam a feladatokat. Hiszem, hogy az élet vezérfonala megvan, ezért nem is kell nagyon aggódni, mi lesz. A szüleim tisztelték, hogy én minden vasárnap reggel hétkor felkelek, amikor más gyerek még javában alszik; jön értem a lelkész autóval, és megyek vele esőben, hóban, sárban - három istentiszteleten játszani, az ünnepeken pedig négy helyen, Körmenden is. Szerintem boldognak lenni azt jelenti: olyan munkát végezni, amit szeretek. Nekem öröm, hogy zenében élhetek, és van egy párom hét éve, aki ezt így elfogadja.

Nóra heti 25 órában tanít a Paragvári iskolában, ketente kétszer próbál a Kicsinyek Kórusával, szeptembertől az evangélikus gyülekezethez tartozó Liturgikus Kórust vezeti, egyházi alkalmakhoz kötött szolgálattal, és hetente egyszer tart próbát a pedagógus kórusnak.

- Bár kétségtelenül elmozdultunk az egyházzene irányába, igyekszem egyensúlyt tartani az egyházi és a világi művek között. Nagyon kedveljük a népdalfeldolgozásokat is. Megszólaltatjuk például Bárdos Lajos és tanítványai, Kocsár Miklós, Karai József, Deák-Bárdos György, Gárdonyi Zoltán műveit. Megemlékeztünk a Mozart- és a Kodály-évfordulóról is. Szeretek darabokat választani protestáns szerzőktől, mert akkor azt istentiszteleten is el tudjuk énekelni. Ugyanis a Pedagógus Vegyeskar is jön a templomunkba minden vasárnap énekelni. Mint kántor olyan műveket választok, amelyek az istentisztelet témájához illenek. (Ahogy Bach írta a kantátáit: négy éven át minden vasárnapra írt egy darabot a prédikáció alapigéjéhez.) A nemzeti nyelvűség számunkra Luther óta fontos, így ezek az egyházzenei művek nem latinul, hanem magyarul vannak. Mivel Mozart-év van, megtanultunk egy Ave Mariát - ezt az evangélikus templomban nem, de az Idősek Karácsonyán például elénekeltük.

A Pedagógus Vegyeskar Egyesület ma délután két dalt énekel: Farkas Ferenc: Soha nem volt még ilyen áldott éj és Bárdos Lajos Ó, Jesule! című művét. Arra a kérdésre, hogy meg lehet-e szólítani így a Fő téren nyüzsgő-pezsgő, vásárolgató tömeget?, Nóra azt válaszolja: A szép zene nemcsak azt érinti meg, aki muzikális, hanem mindenkit, a szöveg tartalma is fontos lehet. Lehet, hogy az az öt perc, amíg énekelünk, valakinek többet jelent, mint a pavilonok kínálata, a vásár.

- A legelső adventi alkalommal nem a színpadon léptünk fel, hanem a tér kövezetén állva. Egy kör közepén találtuk magunkat, mire befejeztük, és az emberek várták, hogy még énekeljünk - mondja a karnagy. - Kevés volt az a két szám, ennyi időt kaptunk a programban. De néhány mű is elég lehet, hiszen az a célunk, hogy olyan embereket szólítsunk meg itt, akik nem a vallás felől közelítik meg a karácsonyt. Erre legjobb eszköz a zene. Hiszek a zene mindenkire ható óriási erejében. A kórustagokon is lehet látni az örömöt: nagyra nyílt szemekkel énekelnek, szeretettel, ez pedig sugárzik. Adni akarnak, megajándékozni az embereket. Lehet, hogy néha nem szépen lép be a basszus, de az a lényeg, hogy a kórus készült, megtanulta ezeket a dalokat, és oda tudja adni az embereknek.