2020.09.20. 07:00
A modern mustot csapra vert dobozból isszák – A csepregi szőlőhegyen jártunk
Érik a szőlő, hajlik a vessző – fiatal gazdáknál érdeklődtünk a modern technológiával készített must iránt, és felkerestük a csepregi hegy legidősebb asszonyát.
Ifj. Molnár Sándor (a kemencénél) bölcsiseket látott vendégül az édesapja pincéjénél
Fotó: Cseh Gábor
Visszavásárolta dédszülei földjét
Alsó-Hangán egy traktorból kialakított picike mozdony áll Tóth Marcell pincéjénél, ahol szombaton kezdik a szüretet; elsősorban dekoráció, de megy is, minden gödörbe döccenve megszólal az elején a harang. Ha utánfutót kötnek hozzá, tíz embert el lehet vinni vele egy körre a hegyoldalban. Az ifjú gazda pár éve visszavásárolta a dédszülei öröklés révén máshoz került földjét, az ősi Kelemen-birtokot, új szőlőt telepített rá, és most a magáéval együtt műveli. A hegytetőn a dédi régi házikóját múzeumnak rendezte be, hogy új funkciót kapjon, benne daráló, prés, szüretelőkádak és tőtike (fatölcsér) a régi hordókhoz. Mindig megmutatja a borkóstolók vendégeinek.
Most a must a téma, Tóth Marcelltől megtudjuk, hogy miután kipréselik a szőlőt, hőkezeléssel tartósítják, pasztörizálják (ez megöli a gombákat, amik természetes formában megtalálhatók a mustban), és melegen töltik tárolózacskókba, három-öt literes kiszerelésben, légmentesen lezárva. Ezeket pedig kartondobozba teszik, amiből csap segítségével lehet adagolni. Ilyen módon tartósítószer nélkül is sokáig eláll a furmintból és kékfrankosból préselt szőlőlé, még tavasszal is elő lehet venni. Amikor a rozé készül, akkor csinálják ezt is a korai szüretből, hogy ne legyen magas a cukorfoka és az alkoholtartalma. Sok benne az antioxidáns, ezért is nagyon szeretik. Régen úgy volt must, hogy amikor folyt ki a szőlőlé a présből, félretettek pár üveggel, de csak pár napig volt jó, hűteni kellett, aztán erjedésnek indult, hamar murci lett belőle.
Gyerekek is segítettek
A Rúzsa-hegyre tartunk a romantikusan kanyargós és dimbes-dombos, de szinte tankcsapdák nehezítette úton, állítólag van remény, hogy jövő héten kavicsozzák, feltöltik a gödröket. Ifj. Molnár Sándor az édesapja házánál fogad, vidám kis társaság falatozik az asztalánál: 2-4 éves gyerekek, a Tündérföld Manóműhely palántái egy családi bölcsődéből. Már túl vannak a szőlőszedésen, kaptak sütit és szörpöt, láttak szöcskét, békát, hangyát, megetették a farmon lakó dámszarvasokat kukoricával, és most dalolnak:
„Lipityembe-lapatyomba, gyere, rózsám, a karomba!” Rábapatyon volt egy állatfarm, aminek meghalt a tulajdonosa, húsvétkor költöztették át a dámszarvasokat ide. Örülnek nekik az erre járók, a gyerekek kezéből eszik a szőlőfürtöket. Már szarvasborjú is van a két bika és három tehén mellett, három hónapos, még nagyon takarja az anyja. Lemegyünk a papa pincéjébe, a négy éve elhunyt Molnár Sándor összesen 29 évig vezette a várost, 1977-től tanácselnök, majd Csepreg első polgármestere volt 2006-ig.
Most a régebbi évjáratú borokat raktározzák, régi eszközei – különösen a nagy prés – még használhatók. A fia, aki még ma is mindennap feljön ide körülnézni, kedden kezdi a szüretet a zöldveltelinivel, aztán chardonnay, szürkebarát, zweigelt lesz még az első körben. Egy hónap múlva szedi az olaszrizlinget, a kékfrankost, a syrah-t és a blauburgert. A gazdának a Rúzsa-hegyen, a Gurumbon, a Bene-hegyen, a Rámókon, a tóparton is van szőlője, öt dűlőben tíz parcellája, így tízállomásos túra, ha borozni jönnek hozzá: „Ott kóstoljuk, ahol terem” mottóval. Ifjú Molnár Sándornál is rákérdezünk a mustra, elmondja, hogyan melegítik 82-83 fokra, és készül az ülepített must, a hozzáadott anyag nélküli természetes szőlőlé.
Fontos a családi hagyomány
Hordóban erjesztett must készül viszont Iliás Miklósék birtokán, egy hete le kellett szedni a szőlőt, mert a darazsak annyira megrongálták a fürtöket, hogy így tudták megmenteni a rothadástól. Marika néni 80 éves, de még minden munkát elvégez. Két éve halt meg a férje, Iliás István, aki arany okleveleket nyert a környék borversenyein, Molnár Sándor barátja volt, együtt kezdték a versenyeket. Mandolinozott, citerázott, nagyon jó hangulatot tudott teremteni a vendégeknek, alig akartak hazamenni.
A birtokot három fia közül az egyik, Iliás Miklós viszi tovább, neki segít; fontos a családi hagyomány, negyven éve vették át a dédszülők telkét. Ma kezdik szedni a szürkebarátot, a zöldveltelinit, egy hét múlva jön a burgundi, a zweigelt, a végére hagyják a nemes olaszrizlinget. A fia egyébként séf, de a vírus miatt elvesztette a munkáját, szívesen dolgozik a szőlőben. Marika néni azt mondja, sokat tanult az elmúlt két évben, mikor mit hogyan kell csinálni, most már látja, hogy nélküle is elboldogul majd. Nézzük a mustot a hordóban, forr. Már murci.