A néma legionárius bólint

Az államtitkár szerint szó sincs arról, hogy a közönség becsalogatása érdekében élményparkká kellene változtatni a múzeumokat, viszont az biztos, hogy muszáj új utakat találni - hatékony marketinggel, a tárlatokat kísérő egyéb programokkal, az infrastruktúra fejlesztésével, a kínálat bővítésével stb. - a mind szélesebb közönség megnyeréséhez. A múzeumokban komoly tudományos munkával felhalmozott szellemi érték holt tőke marad, ha nem jut el a közönséghez. Schneider Márta úgy látja, hogy a múzeumpedagógiának ugyan egyre nagyobb szerep jut az intézmények életében, de még mindig nem épül be kellőképpen a közoktatásba. Ezzel együtt a magyarországi tapasztalatok is azt mutatják, hogy azok a bizonyos új utak léteznek, és jól járhatók. Schneider Márta véleménye szerint a 2003-2005-ös minisztériumi Alfa-programnak köszönhetően kivételezett helyzetbe kerültek a múzeumok. A programban 230 millió forintot fordítottak állományvédelemre: ma már a múzeumok fele rendelkezik a klimatikus viszonyok mérésére alkalmas eszközzel (2004-ben ez az arány még csak húsz százalék volt). Szintén az Alfa-programban kezdődött meg - 930 millió forintból - az önkormányzati múzeumok modernizációja, huszonnégy intézményben újult meg ebben az időszakban az állandó kiállítás. Az Alfa-programmal továbbra is számol a költségvetés: folytatódik a modernizáció. Lesz Alfa plusz-program is, amely a műtárgymobilitás fokozását, az intézményi együttműködés bővítését célozza: a manapság sokat emlegetett regionalitás, akár kistérségi összefogás jegyében. (Vígh Annamária főosztályvezető egyenesen úgy fogalmazott, hogy a jövő egyik kitörési pontja lehet a vándorkiállítások szervezése. A közelmúlt egyik nagy sikere volt a Munkácsy-vándorkiállítás.) Fontos volna erősíteni Budapest és a vidék kapcsolatát: a tervek szerint az Alfa plusz ahhoz is hozzájárulhat, hogy vidéki gyűjtemények a fővárosban is megjelenjenek - és viszont. Az elmúlt két évben érzékelhető múzeumi boomhoz erőteljesen hozzájárultak a nagy nemzetközi kiállítások. Ez a sorozat is folytatódik: 2008 a reneszánsz éve lesz Magyarországon (Mátyást 1608-ban koronázták magyar királlyá), ebből a remények szerint szintén tömegeket megmozgató alkalomból pl. Medici-kiállítást rendez a Szépművészeti Múzeum. A várható intézményi átalakításokról, átsorolásokról szólva az államtitkár mindenekelőtt megjegyezte, hogy ez a folyamat óhatatlanul érdeksérelmekkel jár együtt, de az átszervezés során a szakmai munka semmiképpen nem sérülhet, sőt, hatékonyabbá kell válnia. Mostanában sok szó esik arról, hogy mely intézmények (és milyen alapon) sorolhatók-sorolandók a nemzeti kulturális intézmények közé. Schneider Márta arra kérte az értekezlet résztvevőit, hogy az elkövetkezendő hónapokban javaslataikkal, véleményükkel legyenek partnerek a döntés - az új jogszabály - előkészítésében.

Vígh Annamária, az OKM közgyűjteményi főosztályának vezetője - különös tekintettel a romló, de legalábbis nem javuló pénzügyi kondíciókra - a konkrét, jól ütemezett stratégiai tervezés fontosságára, a menedzserképzés hiányainak felszámolására, a strukturális modernizáció elkerülhetetlenségére, az ellenőrzési hiányosságok megszünetésére, az EU-források lehívására és okos felhasználására hívta fel kollégái figyelmét. Mint mondta, fegyelmezett, összehangolt munkával lehetséges a továbblépés.

Az értekezleten dr. Horváth Sándor, a Vas megyei múzeumi szervezet igazgatója a házigazda jogán tartott bemutatkozó előadást. A vasi múzeumok összesen 460 ezer műtárgyat őriznek. Az 1998-tól 2005-ig tartó időszakot figyelemmel kísérő grafikonon jól látható a folyamatos bővülés (amely nagyrészt a régészeti feltárásoknak köszönhető). A leltározatlan tárgyak száma viszont folyamatosan csökken, elmaradással csak a numizmatikai gyűjtemény küzd - megfelelő szakember híján. A 460 ezer tárgyból 350 ezer (!) a Savaria Múzeumban - illetve természetesen raktáraiban - található, nagyrészt a régészeti gyűjteményt gyarapítja. A megye múzeumai közül Szentgotthárdon és Vasváron őrzik szám szerint a legkevesebb tárgyat, aztán (növekvő sorrendben) következik Körmend, Kőszeg és Sárvár - és a szombathelyi Smidt Múzeum. A látogatók összlétszáma 2000-ben, a millennium évében ugrott meg: elérte a 70 ezret, de összében-egészében 98 óta növekvő tendenciát mutat (98-ban 56 ezer körül volt, azóta 60-70 ezer között mozog). Jól látható az is, hogy a közönség a szabadtéri múzeumokat kedveli a legjobban: bár az évek során csökkent, mégis a Vasi Múzeumfalu látogatottsága volt a legnagyobb. Aztán a Jurisics-vár, Szalafő, a szombathelyi Romkert következik a sorban. (A népszerűséghez talán a rendszeres programok is hozzájárulnak.)

Dr. Horváth Sándor beszámolója mintha konkretizálta volna mindazt, amiről a szakminisztérium munkatársai beszéltek. A vasi múzeumi szervezet, a Savaria Múzeum gondot fordít a korszerűsítésre (riasztórendszerek, szárítás-párátlanítás), raktárbővítésre, az állomány digitalizálására; valamint évek óta sikeresen ápol külföldi kapcsolatokat (kiállítás Cremonában, Grazban, Bécsben, Brnóban), rendszeresen részt vesz EU-pályázatokon. A Savaria Múzeum 2003 óta működteti a Múzeumbogár-klubot, rendszeresen szervez táborokat gyerekeknek. A Berzsenyi főiskolán már létezik a múzeumpedagógiai szakirány. Ami pedig a múzeum filiáléit illeti: a megyei szervezet igazgatója úgy látja, hogy a specializálódásban rejlik a jövő sikere. Ebből a szempontból jó jel, hogy ma már Körmendről a Batthyány-kultusz, Sárvárról a huszárgyűjtemény jut egyre többek eszébe.

A Savaria Múzeum úgy határozott, hogy a történelmi Vas megyére specializálódik. Az 56-os forradalom 50. évfordulóján megnyílt Álomból rémálomba kiállítás ugyancsak a gyümölcsöző osztrák-magyar (ha tetszik, regionális) kapcsolatokat példázza.

A