A Püspökmolnáriban született modern geográfus: Prinz Gyula

A település helytörténetét kutatók érdeme, hogy a mementó a centenáriumra elkészülhetett. Bár a földrajztudományi kézikönyvek fejezeteket szentelnek a jeles tudós érdemeinek, neve sajnos a szakmai körökön kívül alig ismert. Pedig érdemes arra, hogy megjegyezzük a nevét, emlékezzünk arra is, hogy mi mindent köszönhet neki a tudomány.

Prinz Gyula a sopron–nagykanizsai vasút építésekor még Rábamolnárinak nevezett állomás főnökének harmadik gyermeke. Nagykanizsán járt gimnáziumba, a torziósinga-kísérleteit a Ság hegyen végző Eötvös Loránd tanácsára kezdett a geológiával foglalkozni, és a Budapesti Egyetemen Lóczy Lajos és Koch Antal professzoroknál kezdte tanulmányait.

Doktorátusát Breslauban (ma Wroclaw, Lengyelország) 1903-ban szerezte meg. Almásy Györgynek, a híres utazónak meghívására először 1906-ban vett részt az első távol-keleti expedícióban. A három év múltán megismételt utazás során a Tien-san-hegység feltérképezésével foglalkozott.

A két utazás tapasztalatait Utazásaim Belső-Ázsiában címen megjelentetett könyvében foglalta össze. Etnográfiai megfigyeléseit a Néprajzi ismertetőben publikálta.

A Tarim-medencei szártok, a tiensani kirgizek és a Ferganai-medence tadzsikjainak öntözéses földművelési rendszeréről, az ázsiai nomádok legeltető, nagyállattartó gazdálkodási rendszeréről, települési formáiról és építkezéseiről, az ottani életforma típusairól a mai napig az ő megfigyeléseit és leírásait tartják a legsokoldalúbbnak.

Európában Izlandon és Skóciában végzett geomorfológiai kutatásokat. 1918-ban Pozsonyban, majd az Erzsébet Egyetem költözése után Pécsett, Kolozsvárott, végül Szegeden volt egyetemi tanár.

Magyarország földrajza című műve öt kiadást ért meg. Nevéhez fűződik a Kárpát-medence kialakulásáról szóló ún. Tisia-elmélet kidolgozása. Főtitkárként, alelnökként a Magyar Földrajzi Társaság vezetői tisztségeit töltötte be, a szervezet 1952-ben örökös tiszteletbeli elnökké választotta.

A sztálinizmus éveiben, mint oly sok más magyar tudóst, Prinz Gyulát is alaptalan politikai indíttatású támadások érték. Akadémiai tagságát felfüggesztették, rehabilitációjára csak a rendszerváltozás után került sor. A geológusok nemzedékeit oktató professzor emléke kitörölhetetlenül él tanítványainak emlékezetében. Egyik méltatója szerint „a modern geográfia szelleme a leghatározottabban, a legvilágosabban és legelőször az életének 90. évében elhunyt tudós munkáiban mutatkozik meg”. Prinz Gyula szobrát az érdi Földrajzi Múzeum parkjában 1993-ban állították fel.

Ha arra járunk, álljunk meg egy pillanatra Püspökmolnáriban, a vasútállomáson.