A sótonyi Varga János öröksége

A megállapítás azt a jogi helyzetet tükrözi, amelyben a vasvári várispánság területén, így Sótonyban is, a fegyveres szolgálatot teljesítő népesség feladata a vár és várbirtok igazgatása és a hadakozás volt. Ők voltak azok a harcosok, akiknek ősi szabadságát a II. András király által 1222-ben kiadott Aranybulla törvénnyé tette. Földjeik az egykori várbirtokból adományozott szolgálati birtokok voltak.

A népességnek ezt a rétegét a későbbi évszázadokban a „(fegyverre) kelt jobbágyoknak” nevezték. Az ő kései leszármazottjuk volt Varga János, aki 1927. március 7-én született Sótonyban. Szombathelyen, a Faludi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. A tehetséges fiatalember az Eötvös Kollégium tagjaként történelmet tanult a Budapesti Egyetemen. Első történelmi tanulmányait már egyetemistaként publikálta. Huszonnyolc éves korában a Történettudományi Kar dékánhelyettese lett.

Az 1956-os forradalom idején az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság elnökévé választották, ezért 1957-ben állásából elbocsátották. 1968-tól a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságának vezetőjeként folytatta történészi kutató- és publikációs munkáját.

Varga János 1973-ban akadémiai doktor, 1978-ban az Országos Levéltár főigazgatója lett. Történeti munkáiban a reformkor és 1848–49 történeti témáit dolgozta fel. A Megye és haladás a reformkor derekán, a Deák és az első magyar büntetőrendszer tervezete, a

Helyét kereső magyarság az 1840-es évek elején, a Kereszttűzben a Pesti Hírlap című munkái a korszak máig megkerülhetetlen kézikönyvei.

Ő lett az 1986-ban alakult Magyar Levéltárosok Egyesületének első elnöke. Az 1990-es szabadon választott országgyűlés képviselője. A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként szerzett parlamenti mandátummal, országgyűlési képviselőként 1994-ig dolgozott.

1998-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottság elnöke. 2005-ben Széchenyi-díjjal, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el kiemelkedő életpályáját. 2008-ban bekövetkezett halálakor tisztelői nemcsak a közéleti embert, a magyar történettudomány és levéltárügy kimagasló egyéniségét, hanem a szülőföldje iránt élete végéig elkötelezett vasi embert is meggyászolták.

Szülőháza Sótonyban, a Béke utca 6. szám alatt található.