A szépséges, de mérgező leander

A baracktól a fehéren és a rózsaszínen át a sárgáig rengeteg színárnyalatú, telt és szimpla virágú leander közül lehet választani. Nagyobb kertben szabad földbe is kiültethető tavasztól őszig, de dézsában is jól érzi magát, így erkélyen is mutatós. Általában június közepén kezd virágozni. Különösebb gondozást nem igényel, de nagyon vízigényes. A legjobb, ha eső- vagy állott vízzel locsoljuk.

A leander földje soha ne legyen száraz, viszont ne is öntözzük túl, mert akkor sűrű leveleket ugyan hoz, de virágokat nem. Kapható speciális, leanderekre való tápoldat, érdemes azt is hetente egyszer-kétszer hozzáadni az öntözővízhez. A vízhiányt a levelei lógásával jelzi a növény. Ha a hajtások megnyúlnak, és kicsi leveleket hoznak, akkor fény- vagy tápanyaghiányban szenved. A leveleken lévő sárga vagy barna foltok gombabetegségre utalnak. Leggyakrabban levéltetvek, pajzstetvek vagy gyapjastetvek támadják meg a leandereket. Ezek ellen rovarirtó szerrel és zuhanyozással védekezhetünk.

A bő virágzás érdekében ajánlott minden tavasszal visszavágni, átültetni viszont csak akkor kell, ha kinőtte a cserepét. Fontos tudni, hogy a leander minden része – levele, szára, virága, gyökere – mérgező. A növény olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket a gyógyászatban is használnak, de nagy mennyiségben veszélyesek. Gondozása során érdemes kesztyűt húzni, ahol pedig gyermek is van a háznál, biztonságos, nehezen megközelíthető helyre tegyük.

A leander magról szaporítása körülményes, dugványozása viszonylag egyszerű: a nyáron levágott 15-20 centiméteres hajtáscsúcsokat állítsuk vízzel teli sötét üvegbe. Körülbelül 2-3 hét alatt annyira meggyökeresednek, hogy elültethetők. Ezután minél többször visszavágjuk őket, később annál bokrosabbak lesznek. Mínuszokban ne hagyjuk kint a leandert. Ideális, ha téli helyén 5 fok körül alakul a hőmérséklet. A vegetációs időszakban napfényre nincs szüksége, ezért akár a pincében is átteleltethető.