A tanai virágkedvelők története

A terület hajdani birtokosai között találunk a középkorban vasvári királyi várnépeket, a XVI. században a Nádasdyak tulajdonába került a terület, aztán a Polányi család, később pedig a Lippich család vásárolta meg. A mai kastély elődjét a Dalmáciából Magyarországra települt Lippich família építette. Az épület klasszicista stílusú átalakítását a XIX. század elején, a napóleoni háborúk gabonakonjunktúrájának bőséges anyagi forrásai tették lehetővé. Tanát 1871-ben Ambrózy Lajosné Erdődy Ágota grófnő vásárolta meg. Fia, Ambrózy István, aki gyermekkorát ebben a kastélyban töltötte, édesanyjától örökölte a virágok szeretetét. A Bécsben, majd Leuvenben jogi végzettséget szerzett gróf első arborétumát Migazzi Antóniával kötött házasságát követően a felvidéki Malonyán hozta létre. A házaspár a trianoni döntés után Tanára kötözött, ahol Ambrózy a kastély körül örökzöldekkel és egzótákkal, valamint rodonedronokkal ültetett parkot alakított ki.

A botanikával eleinte csak hobbiszinten foglalkozó tudós 1924-ben, Kám község mellett vásárolt birtokán kezdte telepíteni a ma már országos hírnévnek örvendő Jeli arborétumot. Ambrózy-Migazzi István Európában és Észak-Afrikában tett utazásai során a mediterrán vidékek növényeit tanulmányozta. Nagy terve volt, hogy a Duna-kanyart Nagymarostól Vácig lomblevelű örökzöldekkel beültetve, létrehozzák a „Dunai Riviérát”– és javaslatot készített a Balaton északi partjának ehhez hasonló fejlesztésére is. Nagyszabású elképzeléseihez azonban a háború előestéjén nem sikerült támogatókat találnia (mi mindenbe bele nem szól a történelem). Ambrózy-Migazzi Istvánt 1933-ban Tanán bekövetkezett halála után Jeliben temették el. Sírjára az életművének lényegét markánsan kifejező Semper vireo (am. örökké virulok) felirat került.

A tanakajdi birtokot Teréz nevű testvére örökölte, aki aztán a területet végrendeletileg a szalézi szerzetesrendnek adományozta. A kastélyt 1945-ben, a második világháború végén a megszálló katonaság kifosztotta. Az épületbe az államosítást követően, 1954-ben növénynemesítő állomást telepítettek. Falai között napjainkban a Vas Megyei Kormányhivatal Növény-és Talajvédelmi Igazgatósága működik. A kastélyt körülvevő parkot 1982-ban természetvédelmi területté nyilvánították, napjainkban korlátozottan látogatható. Reménykeltő, hogy minden szegletében ott a virulás, az elvetett magból mindig, újra meg újra szárba szökkenő élet. Jeliben is ezt találjuk: minden évszakjában az évnek.