A tanítók nemescsói atyja – Péterfy Sándor nevét mindenfelé utcák, iskolák őrzik

A tizenkét testvérével igen nehéz anyagi körülmények között nevelkedő eszes diákot szülei a helyi lelkész támogatásával a Kőszegi Algimnáziumba íratták. Érettségi után pályája nemescsói mesterinasként indult, majd Nagygeresden segédtanító, 1858-ban Győrött

Rupprecht tábornok gyermekeinek nevelője lett. Elvégezte a Soproni Evangélikus Tanítóképzőt, ezt követően Sopronban, Nagykanizsán, majd Győrben tanított, ahol megindította a Tanodai Közlöny című pedagógiai folyóiratot. Szakírói munkássága 1865-től Pesten, a Deák téri evangélikus iskola igazgatójaként teljesedett ki.

Az általa indított és szerkesztett Népnevelők Szaklapjában fogalmazta meg hitvallását, amely szerint: „A népet nevelni csak az lehet képes, ki maga is a műveltség magasabb fokán áll, és akiből a népnevelő nehéz hivatalához megkívánható szakképzettség nem hiányzik.” 1878-ban ő hívta életre az Eötvös Alapot, hogy annak kamatjaiból a tanítók továbbtanuló gyermekei ösztöndíjakat, özvegyeik és kiskorú árváik pedig segélyösszeget nyerjenek. Az Eötvös Alap támogatta a tanítók országos árvaházát, és segélyezte az elaggott és csekély nyugdíjakból megélni nem tudó, a hoszszabb ideig súlyos betegségben szenvedő tanítókat, és létrehozta a Magyarországi Tanítók Házát.

1877-ben Péterfy lett a Pesti Tanítóképző Intézet pedagógia szakos tanára, majd az Országos Rajzképző Akadémián oktatott

pedagógiát. Tankönyvek sorát írta, és számos egyesületnek, köztük a Közoktatási Tanácsnak tagja, a Magyar Pedagógiai Társaságnak és a Tanítóképző Tanárok Országos Egyesületének elnöke volt. Fáradhatatlan, a pedagógia minden területére kiterjedő publikációs tevékenysége mellett önálló művekben foglalta össze a magyar iskola ezeréves történetét, az 1848-as törvényalkotás tanügyi intézkedéseit, és kiadta A magyar elemi iskolai népoktatás történeteit.

A kitűnő pedagógust a tanügy területén végzett szerteágazó munkásságáért már életében a „tanítók atyjának” nevezték. A Millennium évében történő nyugdíjba vonulásakor királyi tanácsosi címet kapott. A 72 évesen elhunyt tudós emlékét szülőfalujában, az 1928-ban átadott evangélikus iskolában márványtábla elhelyezésével örökítették meg. Péterfy Sándor nevét ma országszerte iskolák, egészségügyi intézmények, utcák, Szombathelyen középiskolai kollégium őrzi.

Kiemelt képen: A nemescsói Péterfy Sándor utcában az 1928-ban átadott evangélikus utca épülete