A Vasi Műhely megalapításának 50. évfordulója ihlette a Szombathelyi Képtár kiállítását

Gyönyörű arany ősz van, mintha Kakuk Marci garmadával csillámló pénzérméit görgetné a lábunk előtt nagy tételben a szél. A zsinagóga, az Iseum és a Szombathelyi Képtár hármasságában a képtár lépcsőin kapaszkodunk fel; ez az az út, amelyet századszorra, ezredszerre sem lehet valami furcsa megindultság nélkül megtenni. (Talán az ókorias monumentalitás az oka, talán valami más.) Az idő lassan elkoptatja az egykor volt Bloomsday jeleit a köveken és a falakon. Benn, a földszinten is az eltűnt idő nyomába eredünk, amikor az 50 éve megalapított – az 1987-ben megrendezett huszadik tárlat után megszűnését bejelentő – Vasi Műhelyre emlékező kiállítás (főleg) képeit nézegetjük.

A Vasi Műhely – a maga nemében az országban az első – már nincs, de van mégis: a falakon a régi munkák mellett vadonatújak, amelyek egyikében-másikában a finom és szemérmes „hommage-jelleg” azért felfedezhető. „Az 1960-as évek közepére beérett egy fiatal generáció (…). A közös szándékot Vértesi Péter festőművész képviselte, ő győzte meg Babos Sándort, az Ifjúság Háza vezetőjét az elképzelésről, végül néhány egyeztetés után a KISZ felügyeletével megalakulhatott a Vasi Fiatal Képzőművészek csoportja, a későbbi Vasi Műhely. Első kiállításuk 1968 elején volt a Művelődési és Sportházban”, mondja a jubileumi tárlat ajánlója, amelyben benne van a történelem. Rasperger József (Rasi) megszerkesztett, több példányban elkészült „Dokumentummal” érkezik: pillanatképek a Vasi Műhely életéből, az első elemzés az országos sajtóban (Magyar Ifjúság, 1970, Fábián László tollából); és persze a Vas Népe tekintetete, főleg Kulcsár János szakértelme által.

Mit is jelent fiatalnak lenni, morfondírozik el a szerző, aztán az alkotók tevékenységét figyelemmel kísérve arra jut, hogy fiatalnak lenni Vasban rangot jelent (ezek szerint voltaképpen függetlenül az évek számától). Néhány név az alapítók közül: Vértesi Péter, Simon Iván, Geszler Mária, Várnai Valéria, Marosfalvi Antal, Hatos Csaba, Szokolszky Miklós. Hatos Csaba most Régi tárgyak címmel 2018-as képet hozott, rajta a Hatos-univerzum jellegzetes attribútumai (mint a szentképeken): tükör, lámpa, teáskanna, nőalak. Anno az 1972-es tárlaton is szerepelt Hatos-festmény Régi tárgyak címmel. Így halad, jár körbe az idő. Mi a régi? Mi az új?

Huszonhat alkotó mutatkozik be a képtárban a jubiláló Vasi Műhely égisze alatt, Balázsy Péter megyei jegyző a megnyitón a vasi közgyűlés emléklapjával köszönte meg az elmúlt 50 évet. Az emléklapot Rasperger József vette át. Rajta kívül köszöntőt mondott Bodorkós András és Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész. Cebula Anna képtárigazgató emlékeztetett arra, hogy a felújítás előtt álló képtár mintegy félszáz tárlata közül százhuszonkilencet vasi művészek közreműködésével rendeztek meg