Anya, mamák és dédik virágos köszöntése – Hatgyerekes családnál jártunk

Gyuri (36) és Mónika (38) öt éve házasok. Megismerkedésük óta nagycsaládot terveztek. Az anyukának az első házasságából van két nagylánya, Katica (15) és Luca (13).

– Én egy családot kaptam – meséli a történetüket Gyuri. – Móni a kezdetektől úgy gondolta, hogy velem is vállal gyermeket. Mi hárman álltunk az oltárnál, sőt öten, mert akkor már Móni pocakjában voltak az ikrek, Sári és Marci. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy négy nő mond neki igent. A mai világban az egy-két gyermek is nagy kincs, de nekünk a nagycsalád a minta.

Mónikának három lánytestvére van, nekem egy nővérem, de csak azért, mert utánam a szüleim hiába szerettek volna még gyerekeket, már nem lehetett. A rokonságban mindenhol három-négy gyerek van.

Gyuri felmenői között két ikerpár is van, a nagymamának is volt ikertestvére, és a dédmama ágán is volt iker. „Ijesztgette” Mónit ezzel a lehetőséggel, és be is jött, az első közös gyermekük mindjárt kettő volt.

– Örültem, hogy egyszerre született egy fiam és egy lányom. Móninak is újdonság volt a fiú, mert más a dinamikája, mint a lányoknak. Érdekes, hogy utánuk fiúk jöttek. Mindig csak eggyel gondoltunk előre. Balázs inkább szerelemgyerek volt. Mikor utat engedtünk annak, hogy születhessen, szinte azonnal jött. Így ők most szinte hármas ikrekként működnek a kis korkülönbség miatt. Aztán úgy éreztük, hogy a lelkünkben van még egy hely gyermeknek, így született Boldizsár. A négy gyerek együtt tud nőni. Móninak is könnyebb, hogy mindenkit ugyanazzal a mesével, játékkal le tud kötni.

Gyuriéknak most a hat gyerekkel lett kerek a család. Azt mondják, az isteni beavatkozást nem szeretnék kizárni az életükből, de tervük szerint a további családbővítés majd az unokákkal folytatódna, szeretnének segíteni ebben is a nagylányoknak, ha majd férjhez mennek.

Katicával és Lucával beszélgetünk, akik a szüleik válásával járó nehéz helyzetekben összekovácsolódtak, más a viszonyuk az édesanyjukhoz, mint a kicsiknek.

– Nagyon szeretjük – mondják. – Anya mindenben példakép. Kitartó, türelmes, odafigyel arra, hogy mindenkivel tudjon elég időt tölteni. Tartunk csajos napokat, amikor a nagyszülők vigyáznak a kicsikre. Ilyenkor csak mi hárman elmegyünk vásárolni, színházba, vagy csak itthon filmet nézünk. Karácsonykor hárman díszítjük fel a lakást. Szoktunk neki segíteni a takarításban, a konyhában. Azzal is segítünk, ha vigyázunk a kicsikre. Be szoktunk jönni hozzájuk iskola után. De ha rákattannak, hogy „anya-anya!”, akkor nem tudunk velük mit csinálni.

Vasárnaponként együtt megy misére a nagycsalád. Katica ölébe Sári ül ilyenkor (különben is nagyon jóban vannak, sminkelnek, hajat fonnak), Luca ölébe Balázs (labdázni és rajzolni szoktak együtt).

Marci nagyon apás, a picur Boldizsár mindig anyánál van. Most a kérésünkre anyák napi alkotásokat készítenek, Luca és Balázs most is együtt rajzolnak, míg beszélgetünk: szívecske, virágok, napocska, házikó, kismadár került az üzenetre, nyomatéknak pedig sok-sok macis pecsét. Marci csákót és hajót hajtogat az alkalomra. Sárika bűbájosan közli, hogy a mézeskalács babákkal lepecsételt krikszkrakszok pedig egy iskolát ábrázolnak, és anya mindig csinosan felöltözik, anya szép. A szeptemberben óvodába menő ikrek közül ő a szóvivő, és a fényképezőgép kamerájának nagy barátja. Elfecsegi, hogy éjjel aludni is szokott anyával, átmegy hozzá, vagy kia­bálva áthívja magukhoz. Amióta Boldizsár megszületett, inkább apa jön. Sárikának erre is van megoldása, ha többet akar anyából:

– Átmegyek, keresek magamnak helyet az ágyban – mondja pajkosan mosolyogva. Az apuka hozzáfűzi, hogy azért kell keresni a helyet, mert „mások is érkeznek”: Marci és Boldizsár. Bazsika nem jön át, csak kiabál, kakaót kér, most azt is apa hozza.

– Van-e idő azért aludni is ebben a nagy forgalomban? – kérdezem. Az anyuka felel, akin karjait lógatva, nyitott szájjal időközben éppen elszundikált a legkisebb:

– Próbáljuk beosztani, hogy ki kihez mikor kell, hogy pihenni is tudjunk.

Vasárnap miután a gyerekek felköszöntik az édesanyjukat, felkerekedik a teljes család, a nagyszülőkhöz és a dédszülőkhöz mennek köszönteni. Virágot és fényképeket visznek ajándékba, s egy dalt, amit most tanultak. Sárika már énekli is: „Orgona ága, barackfa virága. / Öltözzetek új ruhába, / Anyák napja hajnalára. /Illatosan. // Zúgja az erdő, susogja a szellő, / Üzenik az ágak, lombok: / Légy Te mindig nagyon boldog, / Édesanyám!”

Az utolsó sort fogják variálni attól függően, hogy kinek éneklik: a nagymamáknak, a dédiknek is jár a nóta.