Az Anna-bál szépével jár az Aston Villa középpályása

Nem ismeretlen vasi futball-berkekben a Stieber név: az apuka, Stieber József tavasszal a megyei I-es Vépet edzette, legidősebb fia, Gábor legutóbb a németországi  SG Mülheim-Kralich csapatát erősítette. Stieber Zoltán (barátnője a Vas Népe szépségversenyének áprilisi nyertese) jelenleg Aachenben rúgja a bőrt, míg a legkisebbik gyermek, András az angol Premier League-ben szereplő birminghami Aston Villa U19-es csapatában játszik. Ha emiatt még nem lenne eléggé aktuális, akkor még annyit megemlítünk elöljáróban, hogy András bájos barátnője két hét múlva, a 185. balatonfüredi Anna-bálon adja át a stafétát a következő bál szépének. Az itthon töltött pár hét után András péntek este visszautazott a szigetországba, mi azonban napközben elcsíptük a fiatalokat egy rövidke beszélgetésre.

Anna-bál szépe

Hogy kerültél tavaly az Anna-bálba?

Viki: - Tavaly voltam 18 éves, anyukámtól kaptam a születésnapomra az Anna-bált. Nagyon jól sikerült, hiszen én nyertem meg, ez viszont csak plusz ajándék volt. Már kis korom óta modellkedem, több újságban is szerepeltem.

Hogy képzeljünk el egy Anna-báli szépségversenyt?

- Az Anna-bálon 120 első bálozó lány vehet részt, egyetlen feltétellel, ha már elmúltak 18 évesek. Ebből a háromtagú zsűri beválasztott a legjobb 15-be. Fel kellett vonulnunk a zsűri előtt, később aztán amikor ültünk az asztaloknál, odajött hozzám egy fiatalember, megkért, hogy menjek vele, be kellett mennünk az Anna Grand Hotelbe, ott volt a fotózás, ott zajlott a további felkészítés is. A győztest egyébként a Duna Televízió nézői választották meg. A szállodában még nem sejtettem semmit, elkezdődött a szavazás, folyamatosan láthatták az állást a tévénézők, hiszen élőben ment az egész. Állítólag én már az első percben "elmentem nagyon magasan", aztán végül mégis két századon múlt, hogy az egyik lány nem előzött meg. Nagyon sok szép lány volt, persze nekem is megvoltak a tippjeim, hogy kik győznek majd. Az Anna-bál a legrégebbi Magyarországon, a tavalyi volt a 184. Egyedül a második világháborúban hagyták ki egyetlen alkalommal. Nagy élmény volt egy ilyenen részt venni.

 Idén leköszönő szépségkirálynőként mi lesz a feladatod?

- Nemrég tartottak egy sajtótájékoztatót, ahol elhangzott, hogy idén is felvonulok, illetve Balatonfüred polgármesterével nyitótáncot táncolunk, keringőzni fogunk. Fel kell konferálnom majd egy nyitóbeszédet, ennyi igazából a feladatom, most jobban fogom élvezni, tavaly azért nem volt módom az igazi bálozásra.

- Hogy találtatok egymásra?

András: - Egy középiskolába jártunk, így onnan ismertük már egymást, de az internet is segített benne, mert amikor összejöttünk, addigra már kikerültem külföldre. Sokat beszélgettünk, aztán amikor hazajöttem, találkoztunk, valahogy így kezdődött... Ennek már 5 hónapja. Pont hazajöttem két hétre, aztán volt egy hónap, amíg kint voltam, akkor nem találkoztunk. Sajnos megsérültem (keresztszalag-szakadás - a szerk.),  aztán jött a nyári szünet, így azért majdnem két hónapot szinte folyamatosan itthon voltam.

Viki: - Ha úgy vesszük, ilyen téren jól jött most a sérülése. Ha az nem lett volna... Hát ez a sors.

A fiatalok elmondták azt is, folyamatosan tudnak majd találkozni, már szervezik Viki augusztusi angliai látogatását, bizakodóak, azt mondják, bármi megoldható, nincsenek akadályok előttük.

Premier Leageue

Mi a helyzet Andrással? Róla azért már többet tudunk...

- Az Aston Villa második csapatánál játszom, ez a junior csapat, ami egyből a felnőtt után van. Ide kerültem fel most nyártól, sajnos játszani nem tudok még, mert a sérülésem még nem engedi. Sőt, négy hónapig még egészen biztos, hogy nem léphetek pályára. Edzeni lassan már lehet, de az ütközések miatt meccsem még jó darabig nem lesz. Keresztszalag-szakadásom volt, ami a lehető legrosszabb, ami egy focistánál előfordulhat. Londonban műtöttek, Anglia egyik legjobb orvosa operált, világsztárokat szokott műteni, úgyhogy egyelőre tényleg minden rendben.

- Itthon a családi körben mindenképpen jól érzem magam - folytatta András. - Vikivel meg pláne! Nem gondolok a sérülésemre annyira, mint akkor, amikor kint voltam. Az orvosok szerették volna, ha inkább ott maradok, és a szemük előtt épülök fel, de tudták ők is, hogy szükségem van arra, hogy a családommal is lehessek.

 Nem okozott gondot a klubnál, hogy hazajöttél?

- Nem, mert teljesen mellettem voltak. Így is feljártam Telkibe az edzőközpontba, két napot voltam egy héten egy fizioterapeuta sráccal rehabilitáción. Azt például az Aston Villa fizette. Ez az egy feltétel volt, hogy hazajöhessek, hogy járnom kellett hozzá.

Kint milyen körülmények között élsz?

- Egy családnál lakom, ott van még egy csapattársam is. Hétfőtől péntekig edzés, szombaton meccs, nekem persze a sérülés miatt szintén edzés lesz, a vasárnap pedig mindig szabad. Reggel 9-re kell bent lenni mindig az edzőközpontban, valamikor délután végzünk, ez az edzések számától függően változó. Délután persze szabad program van.

Tanulsz is valamit?

- Járnak be hozzánk tanárok szerdán és csütörtökön. Nem ad olyan papírt, mint itthon az érettségi, de ha tovább akarok tanulni Angliában, akkor ezzel tovább lehet menni főiskolára, inkább az edzői szak fele visz el egyébként. Két éves, nekem a fele már megvan.

Természetesen a hogyantovábbról is kérdeztük Andrást, aki nem rég írta alá az Aston Villával az újabb egy évre szóló profi szerződését.

Szeretnél Angliában maradni?

- Nagyon szívesen játszanék majd egyszer a spanyol bajnokságban is, de testvérem után akár Németországban is kipróbálnám magam. Magyarországon viszont nem szeretnék focizni. Persze egy egészséges honvágyam, mint minden kint lévőnek, nekem is van... Hiányoznak  a magyar ételek is, nem azért vagyok jó bőrben, mert az ottani annyira ízlik - tette hozzá nevetve.

- Kint két dolgot tudnak Magyarországról: a gulyás és Puskás. Most ráadásul augusztusban pont a magyarokkal játszik majd az angol válogatott a Wembley-ben, ilyenkor rögtön Puskás jön elő... Mindig mondom a csapattársaknak, hogy mi oda-vissza mennyire megvertük ám az angolokat, aztán most a többiek fel vannak pörögve rendesen. A meccs után meg majd azt hiszem, jönnek az sms-ek... - nevette el magát ismét.

Nem hiányzik, hogy legyen más magyar is a csapatban?

- Dehogynem, sokkal jobb lenne. Nem is kellene konkrétan a csapatban, lehetne az ifiben is, akivel néha össze lehetne járni. Az angolok inkább az angolokkal tartanak össze, a külföldiek meg inkább a külföldiekkel. A csapatnál a legjobb barátom egy holland srác, akivel össze szoktunk járni.

Nekik szurkolsz most a döntőben?

- Dehogyis, a spanyoloknak!

A döntő párosítása mennyire lepett meg?

- A hollandok megleptek, a spanyolokat azért oda várhattuk. Brazil-spanyolt vártam, de az argentinok miatt inkább a németek leptek meg ezzel a 4:0-val. A hollandokat a négy közé sem gondoltam, bár a formájukra azért lehetett következtetni, a magyarokat a vb előtt ugye borzasztóan megverték.

A magyar válogatottság mennyire van a szemed előtt?

- Elsősorban nekem most klubszint az, ami a legfontosabb. Ettől függetlenül természetesen nekem is nagyon fontos a válogatottság, szeretnék oda kerülni, hiszen magyar vagyok.