Az élet, ezer esztendeje

magyarok nyilai ... Ezekkel léptünk Európa színpadára. Tőlünk rettegett ezer-néhányszáz éve a művelt Nyugat, amely szent borzadállyal hallgatta a nyughatatlan lovasnépről terjesztett mendemondákat. Lábra kapott (azóta is masszívan él) a minden ala-pot nélkülöző hiedelem: a magyarok nyereg alatt puhították és nyersen ették a húst. Egy római katonatiszt, Amianus Marcellinus írta le: nyers húst lovuk hátára, combjuk alá tesznek, és kissé porhanyósra melegítenek. Marcellinus tévedett. Későbbi korok utazói kiderítették: a favázas nyeregtől feltört lóhátat gyógyították eleink ily módon. Ami húst egyébként tényleg megettek, azt sós vízben főzték, legfeljebb borssal fűszerezték.

Mindennapi kenyerünk az ősmagyarok életében még korántsem volt annyira jelentős, mint manapság. Főleg lepénykenyeret sütöttek forró kőlapon, amit Erdélyben még mindig ,,kőre leppencsnek hívnak, a Bodrogközben pedig ,,kövön sültnek nevezik a palacsintát is.

Már a honfoglalás előtt ismerték a hagymát, a borsót, a tormát és a salátaféléket, valamint a szőlőt - erről tanúskodnak a honfoglalók lakomáin lezajlott borivásról szóló feljegyzések. A sörfőzés tudományát keletről hozták magukkal, és feltehetően kumisszal, erjesztett kancatejjel is oltották a szomjukat.

A történész, Blazovich László, a hajdani kőszegi diák, aki ma a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, akadémiai doktori disszertációját településtörténetből írta. Ma jogtörténetet tanít a szegedi egyetemen, alapos ismerője a középkornak, Szent István korának is.

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Mindennapi kenyerünk az ősmagyarok életében még korántsem volt annyira jelentős, mint manapság. Főleg lepénykenyeret sütöttek forró kőlapon, amit Erdélyben még mindig ,,kőre leppencsnek hívnak, a Bodrogközben pedig ,,kövön sültnek nevezik a palacsintát is.

Már a honfoglalás előtt ismerték a hagymát, a borsót, a tormát és a salátaféléket, valamint a szőlőt - erről tanúskodnak a honfoglalók lakomáin lezajlott borivásról szóló feljegyzések. A sörfőzés tudományát keletről hozták magukkal, és feltehetően kumisszal, erjesztett kancatejjel is oltották a szomjukat.

A történész, Blazovich László, a hajdani kőszegi diák, aki ma a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, akadémiai doktori disszertációját településtörténetből írta. Ma jogtörténetet tanít a szegedi egyetemen, alapos ismerője a középkornak, Szent István korának is.

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Mindennapi kenyerünk az ősmagyarok életében még korántsem volt annyira jelentős, mint manapság. Főleg lepénykenyeret sütöttek forró kőlapon, amit Erdélyben még mindig ,,kőre leppencsnek hívnak, a Bodrogközben pedig ,,kövön sültnek nevezik a palacsintát is.

Már a honfoglalás előtt ismerték a hagymát, a borsót, a tormát és a salátaféléket, valamint a szőlőt - erről tanúskodnak a honfoglalók lakomáin lezajlott borivásról szóló feljegyzések. A sörfőzés tudományát keletről hozták magukkal, és feltehetően kumisszal, erjesztett kancatejjel is oltották a szomjukat.

A történész, Blazovich László, a hajdani kőszegi diák, aki ma a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, akadémiai doktori disszertációját településtörténetből írta. Ma jogtörténetet tanít a szegedi egyetemen, alapos ismerője a középkornak, Szent István korának is.

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Már a honfoglalás előtt ismerték a hagymát, a borsót, a tormát és a salátaféléket, valamint a szőlőt - erről tanúskodnak a honfoglalók lakomáin lezajlott borivásról szóló feljegyzések. A sörfőzés tudományát keletről hozták magukkal, és feltehetően kumisszal, erjesztett kancatejjel is oltották a szomjukat.

A történész, Blazovich László, a hajdani kőszegi diák, aki ma a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, akadémiai doktori disszertációját településtörténetből írta. Ma jogtörténetet tanít a szegedi egyetemen, alapos ismerője a középkornak, Szent István korának is.

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Már a honfoglalás előtt ismerték a hagymát, a borsót, a tormát és a salátaféléket, valamint a szőlőt - erről tanúskodnak a honfoglalók lakomáin lezajlott borivásról szóló feljegyzések. A sörfőzés tudományát keletről hozták magukkal, és feltehetően kumisszal, erjesztett kancatejjel is oltották a szomjukat.

A történész, Blazovich László, a hajdani kőszegi diák, aki ma a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, akadémiai doktori disszertációját településtörténetből írta. Ma jogtörténetet tanít a szegedi egyetemen, alapos ismerője a középkornak, Szent István korának is.

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

A történész, Blazovich László, a hajdani kőszegi diák, aki ma a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, akadémiai doktori disszertációját településtörténetből írta. Ma jogtörténetet tanít a szegedi egyetemen, alapos ismerője a középkornak, Szent István korának is.

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

A történész, Blazovich László, a hajdani kőszegi diák, aki ma a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, akadémiai doktori disszertációját településtörténetből írta. Ma jogtörténetet tanít a szegedi egyetemen, alapos ismerője a középkornak, Szent István korának is.

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

- Nem szabad elfelednünk, hogy a Kárpát-medence már a magyarok bejövetele előtt is lakott volt - magyarázza. - Településhálózat és úthálózat is fogadta itt őket.

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Révek a Tiszán, Budánál és Vácnál a Dunán. A folyókon hajókkal, a lápokon tutajokkal közlekedtek, az utakon szekerekkel, vagy lóháton.

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Ott ültek a nők ezüstcsüngőikkel, gyöngyeikkel, keleti pénzekből álló nyakláncaikkal a szekereken, egy-egy zökkenőnél megcsörrent a varkocsukat díszítő láncos csörgő. A férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, fejükön pártát, illetve csúcsos süveget, lábukra puha bőr- vagy nemezsarut húztak. A férfiaknál fontos szerepet játszott az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és sok más apró holmit.

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

- Szent István korában az Oroszország felől, tehát a Vereckei-hágótól a Bizánc felé vezető út, a Bizáncból a Duna mellett feljövő út, meg a Buda-Fehérvár-Veszprém közötti út volt forgalmas - hallom a levéltár-igazgatótól.

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Az úthálózat mellett ki-épült a településhálózat is. A történész szerint egészen a XX. századig átvezettek az utak a településeken. Az autópálya megjelenésével változott a helyzet.

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

A főemberek, ispánok, vitézek ... Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik - írja intelmeiben fiának, Imrének, Szent István király.

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Királyi várak és ispánsági várak, rengeteg falu volt akkoriban a Kárpát-medencében. A falvak a nomád élet miatt vándoroltak az újabb legelők felé. Szent István ezért törvényben tiltotta meg a vándorlást. Ez a Dunántúlon hamarabb végbement, mint az Alföldön. Kialakult a téli és a nyári szállás.

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

- Télen a vizek mellé húzódtak, ezekből lettek az állandó falvak. 5-20 család, úgy 200 körüli ember élt együtt egy ilyen kis településen. A magyarság ősi szállásterülete az Alföld volt, a Dunántúlról csak a Sárrét tartozott ebbe a körbe. Félig verembe vájt házakban éltek, fonadékból, sárból készült paticsfalú veremházakban, 10 négyzetméter körül. Ezekbe - kihasználva a föld melegét - csak nagy hi-degekben költöztek. Különben sátrakban laktak. A XIII. századra alakultak ki az egyutcás falvak az utak mentén.

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban - írja fiának Szent István.

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

- Nem voltunk lemaradva, mert nyugaton is csak a XI-XII. században alakultak ki a városok - nyugtat meg a történész. A földesúri birtokok, a prédiumok, ahol a földesúr lakott szolgáival, a városok (köztük a királyi Esztergom, Veszprém és Fehérvár) , aztán az ispánsági földvárak (Sopronnak 8,7 hektáros volt!) élték a maguk életét.

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

A várban időnként megkondult a templomharang, olyankor keresztet vetettek a vár alatt lakó iparosok és kereskedők, talán a büntetésként rövidre nyírt hajúak is.

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették

ATévedés, hogy eleink nyereg alatt puhított húst ettek. Azt a lovak feltört hátára tették