Hétvége

2011.02.12. 07:25

Az olvasó agy: nem dobom ki a cipőmet

Az agykutató prof. dr. Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, elnöke az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának. A Berzsenyi Dániel Könyvtár vendége volt, amikor beszélgettünk.

Merklin Tímea

A mai kor számos új kérdést vet fel a szülők és a pedagógusok számára. Olvasson a gyerek, de mit olvasson?

- A könyvolvasás jobb-e, mint a mai gyerekek számára természetesebb monitorolvasás? Másképpen működik-e közben az agy?

- Sokan meg vannak győződve arról, hogy át fog alakulni az emberi agy. Ez egy hosszabb folyamat. Most azt mondhatjuk, hogy más az elhelyezkedése a szövegnek: az egyik vízszintes, a másik függőleges felület. Képernyőmérettől függően más-más egységeket tud befogadni a szem. A papíron egyszerűbb a tekintetett továbbvinni, mint a kurzort mozgatni. A szemmozgás szempontjából természetesebb a papíralapú szövegolvasás. Aki monoton szeret olvasni, annak jó a képernyő. Itt nehezebb visszatérni egy korábbi információhoz, mint a papírt visszalapozni. Az agy számára majdnem ugyanaz a feladat. Az értést nem ez, hanem a szavankénti olvasás veri szét. Akkor jó, ha a mondat elején már szinte látom a mondat végét. A monitorolvasásnak jobban megfelel az angol nyelv, a magyar sok összetett szót használ. Lényegében nem gondolkodási, hanem érzelmi kérdés a papír vagy a monitor közt választani, ha mondjuk egy 5-10 oldalas dokumentumról van szó. Van olyan szöveg, amit jobban szeretek számítógépen, van olyan szöveg, amit jobban szeretek papíron olvasni.


- Szülőként mit mondjunk a gyereknek, aki még nem szerzett rutint az olvasásban, viszont órákat csetel egy olyan nyelven, ami tele van rövidítésekkel?

- A rövidítések a kommunikáció gyorsasága miatt kellenek. Az internetes korszak előtt is megvolt, emlékezzünk csak, mi volt kiírva a menzán: s. sült pir. purg. pár. káp - sertéssült piritott burgonyával és párolt káposztával. Mindenki értette, hogy miről van szó. Ha a rövidítés megjelenik a normál szövegalkotásban, akkor van baj. Az tud jól internetezni, csetelni, e-mailezni, aki jól használja a nyelvet. Az össze-vissza torzuló helyesírás nem fogadható el. A kis közösségek titkos nyelvhasználata egymás közt jó, de nagyobb közösségekben azzal nem tudnak kommunikálni. Nekem a napi 13-14 óra munkaidőmbe nem fér bele a csetelés, de amikor cseteltem, úgy csináltam, hogy diktáltam valakinek, aki írta. Kutatóként hajlamos vagyok hosszú, összetett mondatokat fogalmazni, ez a szituáció azonban lényegre törő válaszokat várt, rászorított a szigorú, rövid közlésekre.

- Azt is meg kellene tanítani, mi számít az információ hiteles forrásának. Mit mondhatunk erről?

- Nem mindegy, hogy honnan tudom, hogy pusztulnak a jeges medvék. Egy kutató mondja vagy a szomszéd Margit néni. Orvosoknál ma gyakran megjelenik a beteg, aki nem fogadja el, amit az orvos mond, mert ő az interneten mást olvasott. Az internet egy felület, amihez háttértechnika van. A Wikipédia sem mindenhol teljesen pontos, tárgyilagos, vannak benne hibák, tévedések. Ki írta a szócikket? Nem tudjuk. Az eszközt nem szabad összekeverni az információ igazságával. A gyereknek legyen az életkorának megfelelő tudása.

- Az olvasástanítás minőségéről mi a véleménye?

- A pedagógusok sokat tudnak az olvasástanításról, keveset az olvasási zavarok kérdéseiről. Bizonytalanok abban, mi tartozik az ő kompetenciájukba, mihez kell külön szakember. Van ennek korszerű szakirodalma, csak az átlagpedagógus nem jut hozzá. Sok elavult és korszerűtlen ismeretet kapnak. Hollandiában, Finnországban ez a problémakör beletartozik a képzésekbe.

- Számos továbbképzés, tanfolyam van ma Magyarországon, külön üzletág lett. Ott nem hozzáférhetők ezek az anyagok?

- A továbbképzéseknek csak a képző intézményekben lenne helye, nem tanfolyamokon. Úgy is hívhatjuk, hogy diplomafrissítés. Adni kellene egy elméleti, módszertani tudást, hogy hova fejlődött a szakma az utóbbi tíz évben. Ezt a tanfolyamok nem nyújtják. Sőt: beárnyékolják a valódi, igazi szakmai működési helyeket. Ki lehetne mondani, hogy bizonyos képzés állami feladat, ne csinálja más. Hiszen meg lehet mondani szakmánként, hogy mennyi idő alatt évül el a bizonyos időszakban megszerzett tudás. Ráragasztjuk a gyerekre a címkét, hogy diszlexiás , de társul-e mellé megfelelő ellátás. Az atipikus fejlődésű gyereknek azért magasabb a költsége, mert plusz személyi, tárgyi feltételek kellenek hozzá. Nálunk ezzel komoly gondok vannak.

- Sokan aggódnak a kőszegi beszédjavító helyzete miatt. Önnek mi a véleménye az ilyen intézmények szükségességéről?

- Sokféle ellátási hely van, egyre erősebb a specializáció. Az nem megoldás, hogy átteszem a gyereket egyik helyről a másikra. A normál iskolai működésben is szükség lehet logopédus közreműködésére. De ha valakinek a fejlesztése csak külön intézményben oldható meg, akkor ott a helye. Ha van egy jó rendszer, annak a hibáit javítani kell, nem megszüntetni. Nem dobom ki a cipőmet, ha csak sarkaltatni kell. Tudom, ma minden arra mutat, hogy vegyek új cipőt.

- Sokszor a döntések nem szakmai, hanem fenntartási problémák miatt születnek. Hogyan lehetne felülírni a pénz-centrikus szemléletet?

- Ha elég jó közoktatást akarunk, az egész rendszert kell megnézni. A mai fenntartói rendszer alkalmas-e a feladat ellátására. Az önkormányzati finanszírozási rendszerben minden feladat ott van-e, ahol lennie kell. Alkalmas-e az önkormányzat a fenntartásra? Milyen az önkormányzat közösséget szolgáló jövedelemtermelő képessége? Az ország keleti és nyugati országrészében nagyon mások a feltételek. Én azt mondom, mindenkinek állampolgári jogon jár, hogy megtanuljon írni, olvasni, számolni, nem határozhatja meg ezt az, hogy hol született. Máshogy kell finanszírozni.

- Államilag finanszírozott iskolákra gondol?

- Az állam feladata, hogy elég jó közoktatást tartson fenn, akár a forráskülönbözetet biztosítva. Úgy szervezze meg, hogy elegendő helyen taníthatók legyenek a gyerekek. Nem feltétlenül az a megoldás, hogy nyolc gyerekkel csináljak egy osztályt. Jártam Ausztráliában olyan sivatagos részen, ahol 35 ezer ember lakik több ezer négyzetkilométeren. Olyan iskolaközpontot hoztak létre, ahol 1951-ben a rádiózás technikáját használták, ma pedig a szatelit-internet technikát használva a pedagógus bejelentkezik, a gyerekek otthonról jelentkeznek be, és két hétre megkapják a feladataikat. Működik. A gyerekek eljutnak az egyetemig. Meg lehet szervezni, hogy 120 gyerek ide be van iskolázva 10 tanárral. Németországban, Szlovéniában iskolabusz szedi össze a gyerekeket reggelente, hogy a központi iskolába vigye őket. Az a helyzet, hogy a szűkösség és a pazarlás egyszerre van jelen a mai rendszerben. Az önkormányzatiság sok mindenre jó, de bizonyos településméret alatt nem tud jól működni. Ausztráliában olyat is láttam, ami az egészségügyi szolgáltatások példája lehet, hogy egy teljesen felszerelt busz, orvossal, nővérrel, megadott időben odamegy egy-egy településre, és rendelés tart. Várjuk, mert megszoktuk, hogy az állam mindent megtesz helyettünk. Jelenleg a nagy ellátó rendszerekben tüneti kezelés van, oki kezelés kellene.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!