Mesélő házak

2019.08.04. 10:00

Az utolsó törzsfőnök – Vajda Lajos nyomába eredünk

Borgáta múltjának fáradhatatlan kutatója, a hazafiság helyi apostola, Vajda Lajos nyomába eredünk.

Feiszt György

Szőlőhegyi pincéjénél emlékezünk kegyelettel Vajda Lajosra

Fotó: Feiszt György gyűjteményéből

A hagyomány úgy tartja, hogy „a muhi csata után, 1242 januárjában a tatár horda átkelt a befagyott Dunán, és üldözőbe vette IV. Béla királyunkat. Az uralkodót kísérő kis csapat Dalmácia felé menekült, ahova Béla előreküldte a családját, az egyházi és állami kincseket a Szent Koronával együtt. Az elcsigázott sereg a Marcalon átkelve felnyargalt a Kis-Somlyó hegy tetejére, hogy egy kicsit pihenjen és a hegy magasából szemmel tartsa a környéket. A királyt szomjúság gyötörte, inni kért. A vitézek vizet keresve körülnéztek a hegytetőn, ahol egy nagy sziklaoldal mélyedésében rá is leltek a szomjat oltó, hűs vízre. Azóta a Kis-Somlyó hegyén ezt a vízőrző helyet hívja a nép Királykő sziklájának, a mélyedést pedig IV. Béla tányérjának.

A borgátaiak hét évszázada őrzik és adják szájról szájra utódaiknak e történetet, ezért kell, hogy mi is ápoljuk és a minket követő nemzedékeknek továbbadhassuk.” Vajda Lajos 1996-ban, a millecentenárium évében, Szent István napján ezekkel a szavakkal avatta fel a Királykő-sziklát megjelölő bronztáblát, Kiss Sándor szobrászművész alkotását. „Egyike volt ő a jó és szép borokat termelő gazdáknak – emlékezik rá Ambrus Lajos író. – Olyan volt, mint az utolsó törzsfőnök, akin kívül nincs már földi halandó, aki hibátlanul tudná a törzs régi rítusait.

Szőlőhegyi pincéjénél emlékezünk kegyelettel Vajda Lajosra
Fotó: Feiszt György gyűjteményéből

Vajda Lajos társaságában úgy érezte magát az ember, mintha időtlen és romlatlan fénykorokban járna.” És valóban, Lajos bácsi volt Borgáta szellemiségének egyik megőrzője, a Borgátai Szőlőhegy Baráti Körének elnöke, aki szívesen fogadta az arra járókat, a barátokat, a látogatókat, a hely szellemére kíváncsiakat. A Kis-Somlyó borgátai oldalán álló pincéjében a magyar irodalmi élet sok kiválósága is megfordult. Vendégkönyvében Ágh Istvántól Weöres Sándorig sorjáznak a bejegyzések, de járt itt valamikor Veres Péter és egyszer Szabó Pál is, aki még a „kaszáláshoz is nekivetkezett”.

Innen eredt Vajda Lajos bizodalma az irodalomban. Ambrus Lajos azon szerencsések közé tartozik, akik Vajda Lajos kétkötetes naplójába is beleolvashattak: „Én, Vajda Lajos borgátai lakos írom e könyvet a magam és utódaim okulására. Remélem, feljegyzéseimet olvassák, folytatják a mindig következők. […] Vannak gyermekeim, unokáim, akik átveszik a váltóbotot és tovább alakíthatják családunk, falunk, Hazánk sorsát.”

Vajda Lajos a „váltóbotot” élete 88. évében végleg átadta. Szőlőhegyi pincéje előtt állva emlékeztünk rá kegyelettel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!