Bajánsenyétől délre a domboldal egy része Fazék vagy Fazék-föld néven szerepel a régi térképeken

Aki még nem jött volna rá, az Őrségben járunk. Kotormány ma Bajánsenyéhez tartozik, a szlovéniai Domafölde pedig Hodoshoz.

Az előbb említett terület nagyobb részét erdő fedi, s indokoltan vetődik fel a kérdés, mikor bányásztak itt agyagot. A Fazék-föld elnevezés már az 1700-as években felbukkan, a gödrök nagy száma is arra utal, hogy az agyagkitermelés, ha nem is túl nagy intenzitással, de évszázadokon át folyt. Szerencsénkre van még egy adat, ami segít az eligazodásban. 1499-ből származik az első oklevél, amely név szerint említi az Őrség vezetőit. Képviselőiknek az egyháznak adandó dézsma ügyében kellett megjelenniük a vasvári káptalan előtt.

A küldöttség élén a hodosi Gerencsér András őrnagy (Andreas Gerencher de Hodos ewrnagh) áll, tagjai Jankó Gergely Könyeházáról (Könyeháza a későbbi Kotormánnyal azonos), Márton kovács fia, ifjabb Márton kovács Kerkáskápolnáról, Sydó Lukács Szalafőről és Kasznár György fia Gergely Rákosról.

Ez a néhány sor rendkívül fontos információkat tartalmaz az Őrségről. Ebben az időben a vidék falvai már az Újlaky család tulajdonában voltak, ennek ellenére az őrök utódai még rendelkeztek némi önállósággal. Maguk közül választhattak vezetőket, s ahogy látjuk, az elöljárók között az Őrség mindegyik szeglete képviseltetve volt.

Ez a kor még a családnevek kialakulásának időszaka. A gerencsér, kovács, kasznár itt még a megnevezett személy – nem pedig annak régi elődje – foglalkozása volt. Valószínűleg tevékenységre (kalmárkodásra) utal a Sydó családnév is.

Az Őrség katonai szerepe erre az időszakra megszűnt, s az ott élők is tapasztalhatták, hogy a vidék, ahol élnek, nem a „világ vége”, s a távolabb élőkkel való kapcsolattartás számukra is előnyös lehet. Egyre többen kezdtek el közülük kereskedni, előbb csak a stájerországi regedei vásárokat látogatták, de később eljutottak egészen Grazig is.

A XV. században már volt néhány őrségi ifjú, aki külföldi egyetemen tanult. A reneszánsz az Őrségben is éreztette a hatását.

Az őrségieket katonáskodó népként ismerik, éppen ezért többen talán elcsodálkoznak azon, hogy az első név szerint ismert őrnagy egy Hodoson élő fazekasmester. Minden bizonnyal ő is a kotormányi és domaföldei Fazék-földre járt agyagért. Nincs olyan adat, amely Hodost kifejezetten fazekasfaluként írná le, de a régi időkben ott, valamint a szomszédos Kapornakon, Kotormányban és Salban is akadt egy-két ember, aki a gerencsériparral foglalkozott.

Az Őrségben és a környékén valószínűleg Fazék-föld az a legrégebbi helyszín, ahol a fazekasság nyomai megfigyelhetők.

1720-ban a közelebbi falvak között csak egyet említenek úgy, hogy ott sok fazekas él – és ez a település Domonkosfa

volt.

Az utána következő évszázadtól viszont már egyértelműen Magyarszombatfa számított a környékbeli fazekasság központjának.