Barátság hegymenetben

A szlovákoké érdekes eset ha a vadiúj autópályájukról Trencsénre klikkelünk, akkor egészen Európa. Ha lemegyünk a pályáról, kelet felé hajtunk, mit látunk, mit látunk munkanélküliek százai ténferegnek az utcákon, lekoszlott és kifosztott épüle-tek, elhanyagolt műemlékek, bezárt gyárak. Magyarellenesség? Van és lesz is. Slota gyalázkodásait nem kell különösebben mellre szívni, mert tipikus megélhetési politikus. Arra a rétegre játszik, amely bejuttathatja őt a parlamentbe, de aztán ennyi. Igaz, miatta annyi lehet főnökének, Ficónak is, aki csak sejti még egyszerre két Szlovákiával kell birkóznia. Az ő története balkániak közt európai, vagy európaiak közt balkáni...

... És íme, a nyugalom szigete, Csehország. A kissé bizarr határátlépés után, hiszen egy ország voltak, a stíl változik. Szebbek az útmenti házak, nagyobbak a kocsik, nincs ordítozó, idegbeteg ember, sem kopasz kivagyokén. Nincs tülekedés, valamiféle harmónia lengi be a Cseh Köztársaság Valasska történelmi régióját. Hát, nem ők állnak most csehül, szögezzük le gyorsan, elképesztve a radaros rendőrt, aki nem igazán érti, miért duplázunk a szimpla táblánál. Talán a mindenütt tapasztalható tisztaság, rend, áttekinthetőség és nyugalom zavart meg. Ezen erények birtokában van ma Csehország, s ezen erények hiányoznak leginkább a néhai, szocialista testvérországokból. Korrupció persze itt is van, de követheti bukás. Mint az ifjú, volt miniszterelnök, Gross esetében. Nem tudott elszámolni prágai lakásával, hát elcsapták.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban - évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál - azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

... És íme, a nyugalom szigete, Csehország. A kissé bizarr határátlépés után, hiszen egy ország voltak, a stíl változik. Szebbek az útmenti házak, nagyobbak a kocsik, nincs ordítozó, idegbeteg ember, sem kopasz kivagyokén. Nincs tülekedés, valamiféle harmónia lengi be a Cseh Köztársaság Valasska történelmi régióját. Hát, nem ők állnak most csehül, szögezzük le gyorsan, elképesztve a radaros rendőrt, aki nem igazán érti, miért duplázunk a szimpla táblánál. Talán a mindenütt tapasztalható tisztaság, rend, áttekinthetőség és nyugalom zavart meg. Ezen erények birtokában van ma Csehország, s ezen erények hiányoznak leginkább a néhai, szocialista testvérországokból. Korrupció persze itt is van, de követheti bukás. Mint az ifjú, volt miniszterelnök, Gross esetében. Nem tudott elszámolni prágai lakásával, hát elcsapták.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban - évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál - azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

... És íme, a nyugalom szigete, Csehország. A kissé bizarr határátlépés után, hiszen egy ország voltak, a stíl változik. Szebbek az útmenti házak, nagyobbak a kocsik, nincs ordítozó, idegbeteg ember, sem kopasz kivagyokén. Nincs tülekedés, valamiféle harmónia lengi be a Cseh Köztársaság Valasska történelmi régióját. Hát, nem ők állnak most csehül, szögezzük le gyorsan, elképesztve a radaros rendőrt, aki nem igazán érti, miért duplázunk a szimpla táblánál. Talán a mindenütt tapasztalható tisztaság, rend, áttekinthetőség és nyugalom zavart meg. Ezen erények birtokában van ma Csehország, s ezen erények hiányoznak leginkább a néhai, szocialista testvérországokból. Korrupció persze itt is van, de követheti bukás. Mint az ifjú, volt miniszterelnök, Gross esetében. Nem tudott elszámolni prágai lakásával, hát elcsapták.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban - évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál - azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban - évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál - azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban - évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál - azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban - évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál - azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban - évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál - azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli...). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj...

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.