Batthyány Lajos, az erkölcsi példakép

A gróf soha nem alkudott meg, mindig a tisztesség és a nép pártján állt. Miniszterelnökként mártírhalált halt nemzetéért a polgári forradalom leverése után. Pályafutása döntő hatással volt a pecöli származású dr. Pálffy Dezsőre, aki a modern magyar mezőgazdaság egyik megteremtője. Nemrég pedig megalkotta az országosan páratlannak számító Batthyány-emlékszobát Budapesten. Vele beszélgettünk.

– Batthyány Lajossal kapcsolatban megadta a sors, hogy gyerekkoromban ismerjem meg a nevét és a szabadságharc történetét. 1937-ben, hétéves koromban az akkori általános elemi iskola tanító nénijével, Varjas Gizellával Pecölből az első osztály elvégzése után kirándultunk Ikervárra, a szomszédos faluba. A tanító néni elérte, hogy az Ikerváron lévő Batthyány-kastélyba mehessünk. Akkor ott iskola üzemelt értő személyzettel. Bemutatták nekünk a Batthyány Lajos életével kapcsolatos relikviákat, emlékeket. Megnézhettük az első emeleti emlékszobát is. Ez azért volt emlékezetes nekem, mert kevés, de eredeti tárgyakkal volt berendezve. A belépő a kis teremben elsőként az íróasztalát láthatta, a gróf azon lévő pipájával és irataival. Előtte a széke, ahol dolgozhatott. Akkor kicsit jobbra kellett fordulni, és ott volt egy függönnyel elzárt terület, az pedig a pihenőhelye volt az ágyával. A függönyt elhúzták, és feltárult az egész: az ágya előtt szőnyeg, a szőnyegén a papucsa. Végül is ez az emlékszoba megvolt egészen 1945-ig – eleveníti fel gyerekkori élményeit az agrártudós. Majd hozzáteszi: 2016. július 14-én újra megadhatták a tiszteletet a mártírnak. – Rengeteg dologgal járt, nem kevés Batthyány-tisztelőt mozgatott meg, amíg létre tudtuk hozni az emlékszobát, amely a főváros talán legszebb terén, a Ferencesek rendházában van. A nyitás dátuma azért jelentős, mert gróf Zichy Antónia születésének a 200. évfordulójára esett, ezzel kötöttük össze – teszi hozzá.

Pálffy Dezső. Aki régóta tagja és mentora az Ikervári Honismereti Körnek, amelynek vezetője Koszorús Ödön tanár. Fontos feladata az egyesületnek a mártír gróf életútjának, sorsának széles körű megismertetése. Amely nem könnyű feladat a csaknem mindent uraló Kossuth-kultusz fényében. Pálffy Dezső tanulmányozta a gróf életútját, amelynek lezárása ma is megrázó. – Felesége, gróf Zichy Antónia a hajába rejtve tőrt csempészett a gróf cellájába, akit megszégyenítésként bitóra ítélt Haynau. Batthyány a késsel sebeket ejtett a nyakán. Ennek okán a szemlélőbizottság orvosa javasolta, hogy az ítéletet változtassák golyó általi halálra. Ez viszont megdöbbentette a vezénylő parancsnokot, aki felfüggesztette a kivégzést és kereste Haynaut. Nem érte el, ekkor a parancsnok úgy döntött, hogy a kisebbik rosszat választva az ítéletet végrehajtja ugyan, de nem a Haynau által elrendelt módon. Öt főt kijelölt a sortűzre. Amikor a gróf megtudta, hogy golyóval végzik ki, a jelenlévők és a történészi kutatások egybehangzó tanúsága szerint fellélegzett és azt mondta: „Ezt akartam elérni!” Majd fél térdre esve azt kiáltotta: „Katonák, teljesítsétek a kötelességeteket!” Akkor ketten fejbe, hárman szíven lőtték. Ott, ahol most a Batthyány-örökmécses van, azon a helyen folyt ki a vére, ott végezte be életét – avat be a kevésbé ismert történelmi részletbe dr. Pálffy Dezső. Aki kilencvenévesen is friss, agilis ember és arra int, hogy nem szabad szolgai módon beletörődni a döntésekbe. – Ragaszkodni kell az igazsághoz, azt képviselve. De azt is üzeni nekünk Batthyány mint erkölcsi példakép, hogy mindig fel kell mérni a realitásokat. Kossuth Lajosnak is eszerint kellett volna cselekednie, felismerve, hogy a túlerővel szemben értelmetlen dolog egy ország népességét kockáztatni. A levert forradalom fekete mérlegéhez tartozik, hogy a magyar tábornoki kar közül száznál több személyt bitófára küldtek, katonák ezreit csukták le vagy kényszersorozták, az országban pedig óriási terrorhullám indult el. Sok embernek örökre el kellett hagynia a hazáját. Mindezt el lehetett volna kerülni, ha Kossuth Lajos elfogadja az egyezséget. Nem tudni persze, hogy mi lett volna a végeredmény, de a kormányzóságával végleg elvágta a tárgyalás lehetőségét a császári udvarral. A következmény: Haynau.

Természetesen nem mondható az, hogy ne lett volna eredménye a küzdelemnek és a bukásnak, mert végül is ennek a hatására volt kénytelen Ferenc József elfogadni, hogy megkoronázzák és 1867-ben kiegyezzen a Deák Ferenc vezette reform­erőkkel.

Gróf Batthyány Lajos személye a magyar politikától elválaszthatatlan, büszke lehet rá az ország és különösképpen Vas megye.