Pikniknek indult, 600 NDK-s tört át a vasfüggönyön

Nincs még igazán nagy irodalma, sem történeti elemzése az 1989-es európai, közte a magyar eseményeknek. De ez érthető is. Hiszen nagy történelmi távlatról nem beszélhetünk, az akkori események szereplőinek és irányítóinak legtöbbje még köztünk van, sokan vezető politikusként. Az 1989-es nagy nevekre még sokan emlékeznek: Pozsgay Imre, Horn Gyula, Nyers Rezső, Németh Miklós. Ők voltak a nomenklatúra elbontói, eljutva aztán a tényleges, vasfüggönyös bontásig is. Amely lehetővé tette a forradalmi változások, közte a két német állam egyesítését.

De mint minden nagy dolog, ez is kicsiben fogant. Mondhatni névtelen hősök alkották azt a csapatot, amely hol tudatosan, hol ösztönösen mintegy levezényelte a rendszerváltás legkényesebb és legkockázatosabb részét. Ez kétségtelenül a határnyitás volt, hiszen a szocialista országok szimbólumaként szolgált a határzár, közismertebb nevén a vasfüggöny. E szégyenletes műtárgyat külön szervezet, a határőrség védte és gondozta. Aki úgy döntött, hogy elmenekül a diktatúra elöl a szabad világba, az csak dróton át tehette (vagy, ha szerencséje volt, kék útlevéllel, disszidálva). A Határőrség feladata volt a szökés mindenáron való megakadályozása.

Az 1989. augusztus. 19-ei Páneurópai Piknik során a sopronpusztai kapunál következett be az áttörés, mintegy 600 NDK-s menekült szaladt át Ausztriába. Az első, sikeresen átszökő keletnémet „turista" látható a képen. Tűzparancs volt érvényben, de nem dördült fegyver. Az akkori akció ma már történelmi súlyú tény, hiszen felgyorsította a vasfüggöny összeomlását.

Ezért tűzparancs volt érvényben. Ez utóbbi akkor is élt, amikor, jelesül 1989 augusztus 19-én, a soproni MDF szervezet Páneurópai Piknikre várta a környező települések lakóit. Méghozzá egy , a határon levő mezőgazdasági kapuhoz, Sopronpusztára. Meglehetősen sok részlet ismert már, de az most sem világos, hogy ki és mikor súgott az NDK-beli, hivatalosan turistáknak. Ugyanis a piknik előtt már napokkal ellepték a környező vidéket, hálózsákban húzták ki az éjszakát és távcsövekkel vizslatták a terepet. Megjegyezendő, hogy nyakukon volt a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi. Amely azt is megcsinálta, hogy az útmenti jelzőtáblákat ellenkező irányba forgatta...

De térjünk vissza a döntő nap döntő momentumára. Sok nyugati, ám kevés hazai újságíró jelent meg az eseményen, ahol az útlevélkezelésért Bella Árpád alezredes felelt. Hangsúlyozni kell, tűzparancs volt érvényben, ezt senki sem vonta vissza. Bella katonáinál ezért élesített lőfegyverek voltak. Amikor délután a hivatalos meghívottak, közte osztrák polgármesterek, soproni ellenzékiek, falusiak elkezdték a pikniket, hirtelen kisebb tömeg közeledett a kapuhoz.

Katonák szerelik le a drótot az államhatáron. Fotók: Lobenwein Tamás

Bella erre így emlékezett: „Feltűnt egy nagyobb csapat, elébük mentem. NDK-sok voltak és hamar kiderült, Ausztriába akarnak távozni. Több kérdésre már nem volt lehetőségem, mert a kapuszárnyakat benyomva gyorsvonatként száguldottak át, óriási felfordulást okozva. Úgy döntöttem, nem használunk fegyvert... Az idő bennünket igazolt" – emlékezett vissza az alezredes a legkritikusabb percekre. Bellát méltán tarthatjuk a rendszerváltás egyik kevéssé ismert, igazi hősének.

Ha a protokoll szerint jár el, lövet. Ha lövet, akkor egészen bizonyos, hogy más irányt vesznek az események Európában. Ceausescu, a Kárpátok Géniusza még bőven hatalmon, nem mellesleg a magyar határok lezárásán ügyködik. Az NDK-s főtitkár, Eric Honecker partnere ebben. Csehszlovákia meg sunyít. Ha Bella lövet, a hatszáz fős tömegben legalább százan meghalnak. Ez egész Európát megrázza, Gorbacsov és Reagan takarodót fúj, ejtik a Németh kormányt és Pozsgayékat. Grósz Károly feltámad, mint tyúk a töreket, szétrúgja az ellenzéki kerekasztalt... Szerencsére ez már csak spekuláció, mert Bella Árpád nem lövetett.

Meg is kapta érte a jutalmát. Eleinte fegyelmire javasolták a parancs megszegése miatt az elvtársai. De Antall József kormánya is közömbös volt iránta (Csurka mondta róla: – Csak egy komonista). Horn és Kuncze alatt jött a feketeleves, majd zaklatás, idegösszeomlás. Az elmúlt évben hallhattunk róla és csak pár napja szólaltatta meg a rádió egy interjú erejéig.

Magyar sors? Pink Floyd híres dala, The Wall, rejti azt a sort, hogy valamennyien egy tégla voltunk csupán a Falban. A Páneurópai piknik során 600 keletnémet menekült át sikeresen Ausztriába, az NSZK köszönetet mondott a magyar kormánynak és adott 1 millió márka gyorshitelt. A piknik után pár nappal újabb NDK-s csoport menekült, őket már brutálisan szétverték a határon. Vas megyében egy menekülőt lelőttek. Szeptember 11-én már nem volt erő, amely visszatarthatta volna a szabadság szellemét: Hazánk hivatalosan is meg nyitotta határait 40 ezer NDK-s menekült előtt és ezzel kezdetét vette a szocialista világrend összeomlása.